Sajgó szívvel veszem tudomásul, hogy Marcell ma nyaralni megy.
A Nagymama már tegnap előtt megérkezett érte, de mégiscsak a mai nap az, amikor buszra szállnak és 165 kilométert utaznak. Mivel nincs közvetlen buszjárat a két település között, ezért átszállással kell menniük, ami ráadásul több, mint egy órás várakozást jelent Siófokon. Akárhogy számolom, a menetidőket is összeadva az út legalább 4,5 óra lesz. Busszal. Mikor még az alig több, mint 2 órás autóutat sem bírja ki anélkül, hogy közben számtalanszor meg ne kérdezné, hogy "messze vagyunk még?".
Aggódom, de a biztonság kedvéért gondosan feltöltve útra készen elcsomagolom a tabletet is.
Még a délelőtt folyamán letöltöttünk közösen egy új játékot rá. Mondanom se kell, hokis játékot. Gondoltam, biztos, ami biztos, legyen elég választási lehetőség rajta, nehogy az úton unatkozzon.
Már a telefonokon is próbálkoztunk hokis játékokkal, de valahogy mindig olyan gagyi, élvezhetetlen, egyszerű grafikájú programot találtunk. Gondoltam, most próbáljuk meg újra, hátha azóta van már jobb is.
És láss csodát!
Nagyon jó kis játékot találtunk, ahol valóban csapatok játszanak egymással, nem csak ide-oda lövögetik a korongot. Egy probléma van talán vele, hogy Marcell számára még kicsit bonyolult. De aztán APÁval nekifeküdtek, hogy megfejtsék a szabályokat. Na én ebbe már nem folytam bele, úgyhogy részleteket nem ismerek, de ebéd utánra Marcell már egyedül gyűrte a pályát.
Sajnos azért most is kiütközött a "veszíteni nem tudás" nála, amit duzzogás, ingerültség és sokszor sírás kísér.
-Nem baj fiam, tudod, minél többször veszítesz, annál jobb leszel. - próbáltam nyugtatni, és ő tovább gyűrte, nem adta fel. Szép apránként jött rá a játék lényegére.
Nyaralás alatt nem hiszem, hogy sokszor elő fogja venni, de mikor hazajön és ismét APÁval lesz, biztos vagyok benne, hogy újra belemerülnek.
Imádom, hogy ilyenkor annyira megértik egymást... :o))
ANYA
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése