Szupermini Torna Székesfehérvár

Marcell egész héten erre a napra készült.
Minden reggel azzal kelt, hogy visszafelé számolta a napokat.
Nagyon készült. Az otthoni gyakorlások közben is egyre azt mondogatta, hogy ... így és így fogom csinálni a meccsen.
Készült.
Vasárnap reggel ébresztgetem.
- Kicsim, itt a nagy nap, ébresztő!
- Jó, anya. - válaszolta egykedvűen.
Most akkor mi is van? Nem értettem.
Aztán rájöttem, ez neki így természetes. Nem izgul, tudja a dolgát.

2014. április 6. Szupermini A és C Torna, Székesfehérvár, Ifj. Ocskay Gábor Jégcsarnok
Végre itthon!

10:30-kor kezdett Szupermini A csapatunk, és mivel ilyenkor a szülők készülnek a csapatok vendéglátására, ezért mi is már 9:00-kor a jégcsarnokba értünk.
Büszkén viseltem azt a tudatot, hogy a vendéglátás támogatására öcsém közbenjárására megnyertük a szabadbattyáni Família Pékséget.15 kg kenyérrel támogatta a rendezvényt. Nagyon hálásak vagyunk, köszönjük!
Szóval visszatérve már 9 órakor megkezdődtek az előkészületek. Marcellt kértem, hogy amennyire csak lehet, ne fáradjon el a nagy szurkolásban, mert 12:30-kor az ő meccsei kezdődnek.
Egy darabig sikerült is a tervhez tartani magunkat.
Segített, uborkát vágott, lekváros kenyeret kent, aztán megunván - de még mindig a közelemben - telefonos játékkal játszott.
Aztán felkapta őt is a forgatag. Nem volt megállás. Követte többi szuperminis társát és szurkoltak az "ásoknak".
Mondanom se kell, a saját meccsük kezdetére teljesen felpörögtek.
Én addig megírtam a jégen lévő csapatok okleveleit, mert természetesen az mindenkinek jár :) Igyekeztem, hogy mire az öltözésre, és persze a kicsi fiam meccsére kerül sor, addigra teljesen rá koncentrálhassak.

4 meccset játszottunk, 4 meccset nyertünk. Természetesen.
Természetesen, mert tisztán látszott, hogy az Jfj. Ocskay Gábor Jégkorong Akadémia legkisebbjeinek fölényes a tudása.
Biztos, hogy közrejátszik ebben a sok edzési lehetőség, ami a többi csapatnak nem mindig adatik meg, és közrejátszik a ragyogó edzői gárda.
Titkon bíztam benne, hogy kedvenc edzőnk, Gyula bácsi (Faragó Gyula vezetőedző) is végre láthatja Marcellt igazi meccs közben.
"... a legvagányabb szuperminis"-ét!
Boti (Bedő Botond) edzőnk remekül felügyelte a csapatot, Gyula bácsi pedig dolga engedtével időnként belefolyt az eseményekbe.
És igen! Pont akkor volt ott a lelátón, mikor Marcell gyönyörű játékkal 3 (nagy) ellenfelet kicselezve végigvitte a korongot egészen a kapuig és rálőtt.

Ebből az akcióból gól ugyan nem született, de gyönyörű momentum volt. Csodaszép játék!
Gyula bácsit a szemben lévő lelátóról figyeltem, látszott, milyen büszke. Azonnal sietett Marcellhez, hogy gratuláljon neki. Igen, ráfért a dicséret, az elismerés, mert előző szünetben épp vigasztalni kellett. Sajnos olyan sorba került, akikkel még ezidáig nem játszott együtt, és ők nem is tudták, Marcell mire képes.
Nem, hogy nem passzoltak neki, hanem még el is vették tőle a korongot. A saját csapattársai.
Igazságtalannak érezte. Dühében sírt.
Gyula bácsi vigasztalta, erőt adott neki. És meg is lett az eredménye! Következő megmozdulásánál csodálatos gólt lőtt!
Gyönyörű volt, fiam!

Úgy érzem, itt az ideje, hogy az egész csapatot hiány nélkül felsoroljam:

"A" csapat: Hajdú Martin, Denk Marcell, Vén Bendegúz, Sajti Levente, Nagy Roland, Pallag-Bozsák Róbert, Jilling Levente, Jilling Botond, Szakáll Péter, Szakáll Csaba

"C" csapat: Kovács Benedek, Büki Marcell, Sümegi Richárd, Korpa András, Schubert Dániel, Lencsés Dávid, Gál Zoltán, Mezei Márkó, Kovács Bálint, Kabai Péter, Kabai Tamás, Skultéti-Lampert Iván, Cser-Palkovics Ágoston

Kíváncsi leszek, ha 10-12 év múlva keressük őket, hol lesznek? Hokisok lesznek még? Bízom benne, hisz mindegyikük egytől-egyig nagyon ügyes. A sport ragyogó jövőkép!

ANYA



Ui.: Én magam nem büszkélkedhetek ilyen szép eredményekkel, mert hazaérve szembesültem vele, hogy az egész napi fényképezésemből töredéke kép sikerült csak. Nagyon bosszantott, de hiába, nem értek hozzá.