- Anya, ma ugye lesz Gyula bácsi? - kérdezi Marcell órákkal edzés előtt.
Mit válaszoljak egy alig 6 évesnek? Hogy magyarázzam el neki, amit még én sem tudok: hogy miért vették el kedvenc edzőjét tőle?
A egyetlen edzőt, aki a kezdetektől meglátta benne a tehetséget, a sport iránti alázatot...
Azt az edzőt, akinek egyértelmű célja volt, hogy Marcellt felemelje, a legjobbá nevelje...
Nem véletlenül játszatta mindig a nagyobbakkal, hisz tőlük fejlődött, ők tudták húzni, felemelni...
Egy felső vezetői döntés értelmében Gyula bácsi nincs többet Marcellal. (és persze az egész Szupermini csapattal) Eldöntötték és pont. Nincs tovább.
Fiúnk belekerül majd a darálóba és ha nem figyelünk, tehetsége ellenére egy középszerű játékos lesz csupán.
Nem tudom, nem látok bele, de kérdem én, fontosabb egy-egy személyes ellentét, mint a gyerekek ragaszkodása, villámgyors fejlődési üteme?
Történjen bármi, nekünk már AZ EDZŐ mindig is FARAGÓ GYULA marad. És pont.
Tegnap beszéltünk Gyulával.
Türelemre intett minket.
A következő szezon augusztusban kezdődik, addig még sok minden történhet.
Reménykedik.
Reménykedünk mi is.
Talán belátják a "nagyok", hogy a gyerekek ragaszkodása mindennél fontosabb.
Ez tartja őket a jégen...
És akkor talán én is válaszolhatom a fiamnak:
- Igen, lesz Gyula bácsi!
ANYA
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése