Buszról leszállva már látjuk a Petőfi szobornál gyülekező tömeget.
Marcell rögtön izgatott lesz.
Odaérve gyorsan ráadom a görkorcsolyát és a hokis mezt, hisz ebben fog felvonulni a többi sportolóval együtt.
Ha másról nem, a mezről minden hokis megismerhető. Mindegy, ki melyik korcsoportba tartozik, azonnal egymásra hangolódnak. Marcell megy a nagyobb fiúk után, ők pedig láthatóan szívesen hívják. Kicsit aggódom, mert időről időre eltűnik a tömegben a szemem elől, de nyugtatom magam, hisz nem lehet baj.
Időnként koriznak a téren is; már alig várják, hogy elinduljunk.
Végre bemondják a mikrofonba: "következik Ifj. Ocskay Gábor Jégkorong Akadémia" ... és indulhatunk.
Körülbelül 3 km-es utat teszünk meg a városon át a Bregyó Sportcentrumba, ahol csatlakozik hozzánk APA is Marcell nagymamájával, nagybátyával és két unokatestvérével, hogy együtt majálisozzunk.
De maga az út is igen emlékezetesre sikerült.
Az első 2 km-t Marcell a 37-es számú, ma már Minis Sajti Levivel teszi meg. Beszélgetnek közben.
Majd elénk kerül egy nagy fiú, akinek hátán szintén 21-es szám van.
Legutóbbi Minis tornán már Marcell kiszúrta magának, hisz közös számuk van.
Látom mennyire izgatott.
- Menj oda hozzá kicsim, nyugodtan.
- Anyaaa... gyere velem!
- Kicsim, nem ismerkedhetek helyetted. Ezt neked kell megoldani. Menj bátran. - és ötleteket adok neki, hogyan kezdjen beszélgetésbe.
Elindul, majd visszajön.
- Anyaaaa...
- Na jó, gyere, készítek rólatok hátulról képet, hogy látszódjon a számotok.
Odamegyek a fiúhoz, persze nem mond nemet a fényképre.
Nem győzöm figyelni őket. Kristóf (Virág Kristóf) nagyon aranyosan bánik a "picivel".
Együtt tesszük meg a hátralévő távot, közben Kristóf családja is odaér mellénk.
Nézem anyukáját, nagyon ismerős. Nagymamája is.
Nem jövök rá honnan. Izgat a dolog.
Tőlem nem megszokott módon, beszélgetést kezdeményezek, de sehogy sem ugrik be. Nem találunk közös pontot.
Már a sportpályára, a felvonulás végállomására érünk, mire rájövök... Gyerekkoromban, mikor nagyszüleimnél nyaraltam, akkor találkoztunk időnként. Milyen kicsi a világ :)
Fiaink pedig ugyanazt a sportot űzik, ugyanazzal a mezszámmal. Mindössze 4-5 év választja el őket.
Marcell szemel láthatóan felnéz a nagyobbra.
Kristóf leveszi a mezét, Marcellnak is hirtelen melege lesz...
Kristóf leveszi a görkorit, Marcell is cipőt kér...
Feltámad a szél, szeretném Marcellra visszaadni a mezét, csak Kristófot kell megkérnem, hogy vegye vissza :)
Annyira édes...
Együtt nézik még a műsort, az érkező ejtőernyősöket, aztán a tömegben elkeveredünk. Nem baj, lesz még alkalom találkozni.
Hamarosan megérkeznek az unokatestvérek is, és kezdődhet a majális...
ANYA
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése