A beiratkozás napján Marcell már nagyon izgatott volt. Napközben, az oviban is rengetegszer felhozta, hogy ő hova is fog járni. Középső csoportos volt ekkor.
Eljött a délután, és végre odaértünk a jégcsarnokba.
A szülőknek szóló hasznos információk ismertetése után elvitték a gyerekeket, hogy felmérjék képességeiket futás, játékos foglalkozás során.
Eközben APÁVAL megnéztük mi zajlik a jégen. Épp edzőmeccs volt. Ő még bizonytalanul nézett a hokira, hisz fejében egyértelműen foci volt megírva fiúnk számára, de a jégen zajló események első pillanatra lenyűgözték. Soha nem láttunk ezidáig élőben hokimeccset. Fantasztikus, magával ragadó élmény volt!
Mikor a gyerekeket visszahozták - soha nem felejtem el -, odaült mellénk Orgovány István, az akkori vezetőedző. Mi arra számítottunk, hogy javasolja, esetleg hozzuk később Marcellt, hisz még nagyon pici volt a többiekhez képest.
De nem.
Odaült, és csak annyit mondott, hogy nagyon szeretné, ha Marcellt beiratnánk a tanfolyamra.
Hát beirattuk. :)
Az első alkalom sem maradt emlékek nélkül.
Körülbelül 50 gyerek volt; nagyon sok.
Külön csoportba vették azokat, akik valamilyen szinten tudtak már korizni, és külön azokat, akik még nem tanultak. Utóbbiak Judit nénihez kerültek.
Marcell magabiztosan lépett a jégre, és hiába is tereltem aggódó szülőként Judit nénihez, ő csak ment a tömegbe a nagyobbak közé.
Judit néni látva aggódásomat, próbált megnyugtatni. Ne aggódjak, majd az edzők látni fogják, hogy ő még nem tud korizni, és visszaküldik.
Volt olyan kisgyerek, akit visszaküldtek.
Az én fiamat azonban nem...
Vajon mit láttak benne?
Nem is tudom. Talán azt a hatalmas akarást, elszántságot!
Rendszeresen, következetesen minden edzésen ott voltunk, Marcell fejlődése látványos volt.
Talán csak egyszer fordult elő, hogy nehezen ébredt, és mondta, hogy most ne menjünk edzésre.
De ebben nem ismerek kompromisszumot!
"- Ha most kihagyjuk az edzést, akkor többé nem megyünk. Válassz kicsim, mi legyen?"
Természetesen az edzést választotta, és hamar el is felejtette, hogy az előbb még nem akart menni.
Lehet, hogy túl szigorúnak tűnök, hisz egy-egy kihagyás beleférhet. Igaz?
De nem nálunk!
Meg kell tanulnia, hogy ha valamit elkezd, akkor azt csinálni kell, és kész. Nincs kifogás. Erre egyébként szerencsére nagyon hamar ráérzett az élet többi területén is. (Persze a betegség az más, de szerencsére ez nem jellemző rá)
Még mielőtt túl kegyetlennek tűnök, hamar hozzáteszem: kezdetektől tudjuk, hogy bármi történjen, csak és kizárólag addig fog hokizni, amíg Ő így akarja! És ebben teljes a családi egyetértés (még most is, mikor ezt a bejegyzést írom és fiam 5,5 évesen tehetségesnek bizonyul)
Nagyjából a tanfolyam 2/3-ánál jártunk, mikor is kiderült számunkra, hogy ez nem más, mint egy válogatás.
Ebből is látszik, nem voltunk túl felkészültek a témában :)
Én magam részéről egyértelműnek véltem, hogy fiamat nem választják be a csapatba, hiszen közel nem tudott olyan jól korizni, mint a többiek, ráadásul ő volt az egész csapatban a legkisebb, legfiatalabb.
De Faragó Gyula edző látott valamit a fiamba...
És mivel nem számítottam rá, ezért nagy meglepetés volt, mikor beválogatták.Na jó, bevallom, elsírtam magam a meghatottságtól :)
Végeredmény tehát:
2013. március 30-ától Büki Marcell talán minden idők legfiatalabbjaként (ezt csak megemlítették, de tudtommal még nem nézett utána senki) a SAPA Fehérvár AV19 Szupermini csapatának hivatalos tagja!
Hozzáteszem, ekkor még nincs 5 éves!
ANYA
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése