Szülői értekezlet, heti 2-3 edzés, felszerelés beszerzése...
Sodródunk... De mint nyilván minden szülőnél, nálunk is "első a gyerek". Ha Ő ezt szeretné, hát mindent megteszünk, hogy biztosítani tudjuk számára a feltételeket.
De mi is történik a jégen?
Marcell nagyon komolyan vesz minden feladatot. Fejlődése során MÁSOL. Másolja a nagyobbakat, másolja az edzőket, egy pillanatra nem áll meg a kísérletezésben, hogy hogyan lehetne jobb.
Ő nem játszani megy a jégre. Neki ez nem egy jópofa elfoglaltság. Nem. Számára az edzés minden pillanata komoly feladat.
Eleinte nagyon sokszor elesett, mikor megállni kellett volna. Valahogy az nem ment. Addig-addig kísérletezett, próbálkozott, leste el a taktikákat, míg végül ráérzett.
Ugyanígy volt a hátrafelé történő korizással. Csinálta ő is rendesen a váltófeladatokat (ekkor még előre), de mikor a sorára kellett várni, addig a többiek mögött gyakorolt. Nem állt meg, nem bámészkodott, nem beszélgetett, hanem addig gyakorolt, míg meg nem tudta csinálni. És mire a feladatok során oda értek, hogy hátrafelé kellett korizni, olyan büszke voltam, hogy Marcellnak milyen ügyesen megy. :)
Talán ezt az elszántságot, akarást látta benne Faragó Gyula vezetőedző is, aki nagyon fiatal kora ellenére Marcellt különórákra hívta. Tőlünk nem kért mást, csak hogy biztosítsuk ezt (is) a számára. Azt mondta, Marcellnak most az a legfontosabb, hogy lehető legtöbbet jégen legyen.
Szót fogadtunk.
Hozzátartozik, hogy munka mellett igen nehezen tudnánk mindezt segítség nélkül megoldani, de szerencsére édesanyám is beállt a sorba. Köszönet érte!
Marcell fejlődése és tenni akarása töretlen. Ebben nagy szerepe van Gyula bácsinak, hiszen rendületlenül figyeli, tanítja, terelgeti őt. Nem fukarkodik a dicséretekkel, ha az helyén való, de igen határozott és szigorú, ha épp arra van szükség.
Mi is szinte isszuk a szavait, alig várjuk, hogy valami jót mondjon fiúnkról. Hisz olyan jó érzés... annyira szeretem, mikor egy-egy szóval, rövid megjegyzéssel Marcellt dicséri:
"... az ilyen gyereket lepkehálóval kell fogni, olyan ritka..."
"... Marcell az, akinek a jégen minden pillanata a hokiról szól..."
vagy csak egyszerűen:
"... nagyon ügyes...", "... nagy hokis lesz..."
Van ennél nagyobb büszkeség egy szülő számára?
ANYA
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése