Edzés reggel 6-kor

Sokkolt a hír.
Edzés reggel 6-kor.
Na neee! Ezt már nem! 5 éves gyereket reggel 6-ra edzésre vinni? Ráadásul hétköznap!
Nem... Itt az idő, hogy kihagyjuk az edzést!
...
NEM! Arról viszont szó sem lehet. Hisz mi nem hagyunk ki edzést.


Emlékszem, általános iskolában volt egy osztálytársam, aki edzésről jött iskolába, onnan pedig vissza. Hát szó, mi szó, nem irigyeltük.

Eljött a nap. Előző este próbáltam időben lefektetni, elaltatni Marcellt, hogy hajnali 5-kor ne legyen olyan megterhelő felébrednie.
Nem sikerült.
Tudta Ő, hogy fel kell kelni, tudta, hogy edzésre megyünk, de kis szeme mégsem akart kinyílni.
Nem volt más választásom, fekve öltöztettem fel a még félig alvó gyereket. Annyira sajnáltam!
Nagy nehezen túljutottunk a reggeli készülődésen, és közben megbeszéltük, hogy az autóba a jégcsarnokig még aludhat egyet.
"- Anya! De ugye felkeltesz!
- Persze kicsim, csak aludj nyugodtan."
De nem aludt el. Mire a jégcsarnokhoz értünk, teljesen felélénkült.
Szinte üres volt a csarnok. A jégen senki nem volt. Gyorsan átöltöztünk a többi álmos kishokissal együtt.
Áhítozva álltak a palánkon lógva és nézték az üres jeget. Akkora öröm volt pici arcukon, mikor az edző idő előtt felengedte őket a jégre játszani. Ez csak ilyenkor fordulhat elő, hisz napközben minden perce foglalt a jégnek.
Rég elfelejtették már, hogy kint még csak most virrad!

Edzés után az öltözőben Marcell egyszer csak sírva fakadt.
Többi szülő kérdezte is: Nagyon fáradt talán?
Nem. Dehogy volt Ő fáradt!
Egyszerűen csak maradni akart... Nem akart oviba menni...

ANYA