Múlt vasárnap Veszprémbe játszott Szupermini csapatunk.
Bár a reggeli készülődés nem indult simán, mert Marcell has- és fejfájással ébredt. Igaz, hogy azt mondta: "Ne izgulj anya, nem nagyon fáj", de azért aggódtam. Mikor a fehérvári jégcsarnok előtt feltettem a buszra, még mindig nagyon bágyadt volt. Időm azonban nem nagyon volt arra, hogy az érzéseimmel foglalkozzak, mert APÁT is nekem kellett vigasztalni, csitítani. Nem másért, csak azért, mert ő is aggódott, csak rajta másképp jött ki.
Veszprémbe érve kicsit "várost néztünk" mire megtaláltuk a jégpályát. :) Természetesen a busz addigra már le is tette a gyerekeket csomagostól együtt.
Rohantam be az öltözőbe, hogy Marcell nehogy megijedjen, ha nem lát. Beérve azonban én voltam, aki megijedt. "Hol a gyerek?" Csomagja megvan. Marcell sehol. Mosdóba (fiúk lévén az udvaron) nincs. Tényleg elfogott a pánik, mire egyszer csak jött velem szembe.
-Hol voltál, kicsim? - kérdem aggódva, ahogy magamhoz ölelem.
-Hát megnéztem a pályát. - válaszolta teljes természetességgel.
Azt hittem, megzabálom, olyan édes volt!
Mondanom se kell, a has- és fejfájásnak nyoma se volt. Felváltotta az izgalom.
Gyorsan átöltöztünk, és már mentünk is a sátras jégpályára.
Pici pálya volt, pont gyerekeknek való.
6 csapat összesen 4-4 meccset játszott.
Csapatunk statisztikája: 4 meccs, 2 győzelem, 1 döntetlen és 1 vereség.
Nagyon szép teljesítmény! Nagyon szép nap volt!
Lehetne ez a végszó, de azért be kell valljam, nem volt minden felhőtlen.
Anyai szívem időnként rendesen sajgott. Én (sajnos) soha nem sportoltam, ezért nem tudom milyen érzés, de Marcell végig a verseny hevében égett. Gyakorlatilag nem lehetett hozzá szólni. Mindegy, hogy épp játszott, vagy más csapatok meccsét nézte, teljesen fel volt pörögve. Ezt szakszavakkal hogyan kell kifejezni, nem tudom, de azt éreztem, jobb nekem, ha nem vagyok a közelébe. Ingerült volt velem szemben, pedig csak egy kis reggelit szerettem volna beleadagolni. Szerettem volna megkapni a szokásos ölelésemet, de az sem jutott. Egyszer csak azt vettem észre, kerülöm a fiamat. Először feldugtam az orrom, mondván soha többet nem jövök a meccsére. De rájöttem, azt úgy sem fogom kibírni, hisz látnom kell. Szó-szó rájöttem, ezt magamban kell helyre tennem. El kellett fogadnom, hogy kis bajnokom így éli meg a versenydrukkot. Ebben a helyzetben nincs rám szüksége, majd ha vége az eseménynek, visszatérünk a rendes kerékvágásba. Már csak azért izgultam, hogy tényleg így legyen.
Így volt :) :) :)
Utolsó meccse után visszatért hozzám. Már kellett az elmaradt reggeli (ebéddel egybekötve), már kellett a gondoskodó öltöztetés, a meleg ölelés. Na jó! Helyreállt a rend!
Legközelebb már tudom, mire rendezkedjek be!
Azért ne hagyjuk ki a teljesítményt sem! Marcell 4 meccsen 5 gólt lőtt, és számtalan kapura lövése volt. Csodálatosan cselezett, öröm volt nézni. A mi kapunk, Martin mögül elindult a koronggal és végigvezette a pályán az ellenfelek között cikázva. Nem tudták tőle elvenni! Cselezésnél kieresztette, majd visszahúzta... mindent pontosan, de tényleg pontosan úgy csinált, ahogy azt Gyula bácsi tanította. Nem hibázott.
Középkezdésnél ő hozta el a korongot; ha ellőtték, ő termett ott legelőször... Nagyon sokat dolgozott... és a felszabadult öröm a gól után...
De talán a legédesebb az volt, mikor gólja után pacsizni jött a palánkhoz. Pont mint a nagyok... :)
A torna végeztével minden kisgyerek megérdemelten érmet kapott, na de kitől?
A nagy csapatunk, a SAPA Fehérvár AV19 kapusa, Hetényi Zoltán tisztelte meg jelenlétével az utánpótlást, és rövid beszéde után egyesével, minden kisgyerek nyakába érmet akasztott. Köszönjük, hogy itt voltál!
Őszintén bevallom, nem nagyon figyeltem meccs közben a többi kisgyereket, de Kabai Pepe "mesterhármasa", Hajdú Martin csodálatos védései, és a többi csapattárs küzdelme mind-mind hozzájárult a sikerhez. Nem hirdettek gólkirályt (nem is tudom, hokiban divat-e), de ha lett volna, akkor szerintem (minden elfogultság nélkül :) ) a név nem lett volna más, mint
BÜKI MARCELL!
Az én fiam!
ANYA
Ui: Egyik szülő készített egy 23 perces összefoglaló videót, ebben Marcell (#21) 2 gólja is látható az elmaradhatatlan gólörömével együtt :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése