Iskola és edzés

Még a tanév elején Niki néni (Tanító nénink) kicsit viccesen mondta Marcellnek, hogy ha nem tanul jól, nem mehet edzésre. Ezért-e, vagy azért, mert tényleg élvezi a tanulást, Marcell nagyon jól teljesít. Sorra hozza az aranycsillagokat, a szóbeli dicséreteket, pedig otthon nem sokat foglalkozunk ezzel. Nem akarom pluszba még az otthoni gyakorlásokkal terhelni, mert a napköziben minden házi feladatot elkészít.
Figyelek ugyan, mikor magától betűzi a szavakat, szólok, mikor téveszt és kérem, hogy próbálja újra... Mindezt eleinte igencsak zokon vette, de miután megbeszéltük és megértette, hogy ez mind érte van, és nem ellene, azóta elfogadja, ha kijavítom.
Otthon csak akkor kell házi feladatot írnunk, mikor aznap napközi helyett edzésre megy. Igazából csak ilyenkor látom tanulás közben. Önállóan dolgozik, nem kell noszogatni, alig kell segíteni, vagy kijavítani, fegyelmezett, és nagyon pontos.
Viszont pont azért, mert mindent teljes odafigyeléssel végez, a hajnali edzések kezdenek megterhelőek lenni a számára.
Az edzés teljesen felpörgeti ugyan, de az 50 perces kemény munka elfárasztja annyira, hogy inkább pihennie kellene, mintsem iskolába menni. Gyorsan átáll ugyan, de azért kicsit aggódom.
Niki néni ilyenkor figyelembe veszi, és tényleg tolerálja, de nem tudom, ez meddig lesz így. Meddig bírja Marcell, hogy mindkét helyen a maximumot hozza ki magából? Melyik fog előbb-utóbb a másik rovására menni, vagy megtalálja  a számára ideális összhangot?

Egyenlőre nagyon jól halad mindkét területen. Lehet, hogy ez csak egy plusz aggódás a részéről és bízom benne, hogy ez csak a hajnali edzéseknél marad így, amiből szerencsére havi 1-2 alkalomnál több nemigen akad.


ANYA