- Anyaaaa! Láttad???? - kérdezi Marcell izgatottan, mikor 2 meccs után lejön a jégről.
A többi "kishokis" lógó orral, szinte sírva kullog az öltöző felé a két vesztes meccs után, de Marcell végtelenül boldog.
- A világ második büntetője!!! Anya! Láttad? Belőttem!!! - kiabálja már messziről.
Persze, hogy láttam!
Hogy, hogy sem, egyszer csak ott termett a büntető lövés küszöbén, mint legutóbbi tornájukon. Olyan gyorsan történt, hogy nem is igazán vettem észre, mi váltotta ki ezt a bírói döntést.
- Andris kiharcolta nekem a büntetőt! - meséli tovább.
- Értem! - válaszoltam, de ez cseppet sem volt igaz.
Tódultak ki a gondolatok kis száján, de az izgatottságtól semmit sem értettem.
Bár nekem bőven elég volt a boldogságát látni, mit nekem a részletek!
Míg siettem hozzá a lelátóról, próbáltam felkészülni arra, hogyan fogom vigasztalni hisz eddig még nem sok meccset vesztettek el, most pedig mindjárt kettőt is egymás után. Nem is igazán tudtam, hogy fog reagálni rá, de a büntető lövés találata feledtetett vele minden rossz érzést.
Igen. Most újra bebizonyosodott, amit az elmúlt alkalmakkor megfigyeltem. Marcell első találata minden feszültséget felold benne. A hátralévő két meccsen még négyszer betalált a kapuba.
Képen: 1. sor: Sári Martin, Filipkó Bence, Kabai Tamás
2. sor: Szautner Márton, Sábián Roland, Korpa András, Büki Marcell, Cser-Palkovics Ágoston, Nyikos Orsolya, Skultéti-Lampert Iván, Kiss Domonkos, Hamrák István
3. sor: Bedő Botond
A torna után, Dunaújvárosból hazaérve hokis társai, a Kabai testvérek meghívtak minket egy délutáni közös játékra, együttlétre.
- Anya! Ugye megyünk!!! - kérdezi Marcell a szokásos "bociszemekkel", mert nem számított rá, hogy azonnal igent mondok. De miért ne! Hiszen igazán megérdemlünk egy kis lazítást mindannyian!
A gyerekek boldogan játszottak, mi felnőttek örömmel beszélgettünk, pihentünk kicsit. Tudom, ha hazamentünk volna, belevetem magam az elmaradt, vagy inkább mindig megújulni képes házimunkába, de így legalább tényleg kikapcsolódással telt a vasárnap.
Olyannyira jól sikerült, hogy hétfőn reggel Marcell még a szeretett iskolájába sem akart menni...
ANYA
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése