Nagyon sokat gondolkodtam az utóbbi napokban, hogy ezt a számunkra akár egy életre meghatározó történést megírjam-e. Nem másért, csak a már-már kellemetlen és elszomorító irigyek miatt.
Már nem tudjuk kivel beszélhetünk, kinek mesélhetünk, mert egyre több és több ismerős vált át. Eddig leginkább azt éreztették, hogy mi fújjuk fel a dolgot fiúnk tehetsége körül, mára már mindenki elismeri, hogy ő tényleg jégre született. Igaz, ebben rengeteg munka is van, rengeteg akarat és maximalizmus, a "legjobbnak lenni" folyamatos érzése Marcellban. Mindezt látva egyre több irigyünk van.
Viszont szerencsére egyre több azoknak a száma is, akik elismerik, elfogadják és pozitívan biztatnak minket.
Az ő biztatásukért és szeretetükért döntöttem úgy, hogy elmesélem mi is történt velünk az utóbbi időben.
Kettős érzés tolong bennem: egy mély bánat és egy hatalmas öröm.
Az utóbbi heteket egyrészt édesanyám betegsége, és halála tette mélyen szomorúvá, másrészt egy érdekes levélváltás, majd egy megbeszélés adott végtelen büszkeséget és örömöt. Mindez egy időben.
Hát lássuk, mi is ez az öröm!
Pár hete, Marcell egyik edzése után egy kanadai jégkorongos keresett meg minket, és dicsérte, tehetségesnek ítélte fiunkat. Ajánlott egy nyári tábort, ami nagyon hasznos lenne Marcell fejlődése érdekében. Természetesen külföldön.
Majd e-mail-en is küldött át pár ajánlatot, miből is választhatunk. Mindez angolul történt, ami megnehezítette számunkra a megértést.
Jó, jó! Tábor. Tornák. Kanadában, Amerikában, esetleg Litvániában...
Választunk, majd kifizetjük a költségeket, az utazást és kész is.
Mire másra is gondolhattunk volna, hisz itthon erről szól a táboroztatás.
A héten azonban sikerült egy közös időpontban, immár tolmács segítségével (örök hála Ricsi!) leülni és átbeszélni, miért is ragaszkodik ennyire Marcellhoz.
Nem volt könnyű eltekinteni a magyar táboroztatási rendszertől és megérteni, hogy milyen lehetőséget kaptunk.
Világossá vált számunkra, hogy ez a "jóakaró" egy úgynevezett "megfigyelő", akinek az a dolga, hogy keresse a tehetségeket.
A céghez - akinek dolgozik -, nem lehet másképp bejutni, csak megfigyelő ajánlásával. Ők viszont a lehető legtöbbet hozzák ki a gyerekekből.
Ennek bizonyítéka, hogy ma már 34 NHL (National Hockey League) játékos került ki a kezük közül és rengeteg tanítvány más ligákban találta meg számítását. Az egyik leismertebb cég a jégkorong tengeren túli történetében.
Marcell teljes természetességgel fogadta a hírt.
Nem úgy, mint mi. A döbbenet és a büszkeség csatát vívtak bennünk. A büszkeség győzött.
Igen, Marcell valóban tehetséges. Marcell valóban a jégre született. Marcellra valóban nem mindennapi élet vár.
Már tudjuk, hogy akárhogy is, de nyáron az Egyesült Államokba megyünk egy hétre. Még nem tudjuk, hogy hogyan, de az elkövetkező hónapok ennek a megoldását tartogatják.
Nincs más dolgunk.
Meg kell teremtenünk mindezt, még ha erőnkön felül is...
ANYA
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése