A nagy csapat első meccse

Tegnap szezonnyitó edzőmeccsel kezdett a nagy csapat a szlovák Érsekújvár ellen.
Korán értünk a csarnokba, így láttuk a minisek edzését. Ahogy ők végeztek, APA összefutott Gyula bácsival, és beszélgetésük vége az lett, hogy Marcellnak innentől kezdve mini edzésre is járnia kell. Marcell nem örül ennek annyira, mert tart a nagyobbak erejétől, rutinjától, ezért várom már a következő edzést, hogy átessen a tűzkeresztségen. Fejlődéséhez feltétlen kell ez, mert az utolsó szupermini edzés egyértelműen a kezdőkről szólt, kissé háttérbe szorítva a "régieket". A mini edzésen pedig végig nagy a hajtás Marcell számára sok-sok megtanulni váró feladattal.

Hosszú várakozás után megtelt a jégcsarnok szurkolókkal, s kezdődhetett az első összecsapás.
Marcell a meccs első harmadát szépen végignézte velünk, utána azonban csak időnként került elő. A miniedzés után itt maradt társaival együtt először pacsizni ment a "nagyokkal", majd mint a szélvész rohangáltak, fogócskáztak, bújócskáztak a csarnokban.

Ez nem kis feszültséget okozott köztem, és APA közt, nem igazán értettünk ebben egyet.
APA szerint ugyanis Marcellnak ott kellett volna végignéznie a meccset mellettünk, belőle sokat tanulva, nekem pedig az a véleményem, hogy a legfontosabb számára annak kell lennie, hogy a csarnok minél inkább örömmel töltse el. Nem mondom, hogy ne érdekelje a meccs, de amikor gyakorlatilag az egész nyarat gyerekek nélkül kényszerült tölteni, ezért nem várhatom el, hogy rá se nézzen a barátaira.
Szerintem az ő korukban is hasznos a csapatépítés, pláne ebben a sportágban, akkor miért ne érezhetnék jól magukat együtt? 6-8 éves szinten ugyan, ami nekünk sokszor rendetlen viselkedésnek tűnhet, de ők így érzik jól magukat.
És nem az a fontos, hogy a jégcsarnok csupa-csupa jó élményt jelentsen számukra?
Ha ez a meccsnézés helyett a barátokkal, csapattársaikkal történő rohangálás jelent örömöt, akkor legyen az!

-Anyaaa! Gyorsan fényképezz! Vesztegeted az időmet! - mondta két futás közt :)

Gyerekkoromban apukám kézilabda-bíró volt, de egyik meccsére sem emlékszem, pedig mindegyikre elvitt. Pici voltam ugyan, de arra viszont tisztán emlékszem, milyen volt a lelátó alatt játszani, milyen volt tiltott helyekre besurranni a barátokkal. Szinte még az arcukat is fel tudom idézni, pedig már igen régen volt.

Egy szó, mint száz, nem értettünk APÁval egyet.

Ma reggel kíváncsiságból megkérdeztem Marcellt:
- Kicsim, mi tetszett legjobban a tegnapi meccsen?
- A gólok!
- A gólok? Hát láttad őket? - kérdezem őszinte csodálkozással, mert akárhogy is számolom, 11 találatról van szó.
- Én mindet láttam! - jelentette ki határozottan - Néha megálltunk a fiúkkal...

A meccs végeredménye: Fehérvár AV19 - Érsekújvár 7 : 4



ANYA