Minisekkel barátságban: Szakáll Csaba, Büki Marcell, Szakáll Péter
Marcell megnézte a képet és teljes komolysággal csak ennyit mondott:
- Majdnem egyformák vagyunk .... :)
Van mikor teljes erőbedobással, van mikor látszik, hogy fáradt és félerővel küzd, de mindig kitartóan és legjobb tudása szerint végigdolgozza a sokszor 2x1,5 órát. Csodálom őt ezért a fantasztikus teljesítményért.
Továbbra is van azért, hogy "eltörik a mécses", sokszor úgy érzem, hogy a felgyülemlett feszültségnek kell kitörnie ily módon, legtöbbször azért boldogan, élménydúsan jön le a jégről.
Szupermini edzésen már egyértelműen kiemelkedik a teljesítménye, mini edzésen természetesen még azért alulmarad. De hozzáteszem gyorsan, nem a kezdő minisekhez osztja be őt András bácsi (Láday András - edző), hanem már a 9-10 évesek közé. Itt azért szemmel látható a lemaradása, de hogy is várhatnánk el tőle, hogy alig 1,5 év korizás után 6 évesen hozza a "nagyok" szintjét. Ami azonban biztos, hogy igenis megállja a helyét közöttük! Sokszor látom azt is, hogy a nagyobbak segítik őt, engednek neki, és ez olyan megható!
De mikor András bácsi megdicséri, az minden egyes alkalommal anyai szívemig hatol. Ugyanúgy, mint tavaly, mikor Gyula bácsi dicsérte.
Szép volt, Büki Marci!
Szerencsére elég markáns hangja van mindegyik edzőnek ahhoz, hogy ez a mondat eljusson hozzám a lelátóra.
(Miközben a lelátón írtam ma ennek a bejegyzésnek a piszkozatát, Martin (Ország Martin - edző) lelkesedésére is azonnal felkaptam a fejem: - Nagyon szép, Marcikám!)
Minap lejött a jégről, és örömmel mesélte, mikor András bácsi először megdicsérte.
- Most már szeretem András bácsit is. - mondta egyszerűen.
Majd kicsit elgondolkodott és hozzátette:
- Azért hiányzik Gyula bácsi.
ANYA
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése