Igen.
És tanít-e alázatra, csapatszellemre, egymás közti kommunikációra?
Igen.
És vajon megtanít-e veszíteni, és újra felállni? Megtanít-e arra, hogyan hajts erőd végéig, mikor már azt hiszed, nincs tovább?
Tanít-e megértésre és elfogadásra?
Marcell egyenlőre mindent veszteségként könyvel el.
Veszteség, ha fogócskában megfogják, veszteség, ha lekorcsolyázzák, veszteség, ha gólt kap a csapata, és legújabb veszteség, hogy ma nem ő próbálhatta ki először a kapus felszerelést.
Egy életunt 6 éves korcsolyázott ma a jégen. Nem volt hajlandó a feladatokra odafigyelni, nem akart korcsolyázni sem, csak duzzogva, szomorúan nézett fel a lelátóra.
Mintha én tehetnék róla, hogy nem ő öltözhetett be először...
Meguntam, ebből elég volt!
Unom már, hogy minden edzés valamilyen hisztivel zárul. Elég volt, hogy mindig miatta veszekszünk APÁval. Folyamatos feszültséget okoz.
Érdemes? Megéri tovább folytatni?
Ha egyik hisztit befejezi, keres másik okot.
Köteles vagyok én ezt folytatni?
Már ott tartok, hogy az edzés gondolata is megriaszt. Vajon most mi vár rám?
Nagyon szeretem nézni, ahogy korcsolyázik, ahogy küzd és harcol, de az örömömet beárnyékolja az örökös feszültségkeltés.
Nem, nem akarom folytatni!
Tiltakozásom első jeleként levonultam a lelátóról. Amíg nem áll helyre a rend, nem fogom nézni őt edzés közben. Tudom, hogy ez nagyon rosszul fogja érinteni, de ne csak én szenvedjek, szenvedjen ő is.
Talán ha neki is fáj, akkor megérti, hogy nem csak a saját érdekeit kell néznie, más érzéseit is figyelembe kell vennie.
És ez nem csak rám vonatkozik, hanem mindenkire, akivel valamilyen szinten összehozza majd a sors az életben.
Meg kell értenie, hogy nem minden helyzetben neki kell, hogy igaza legyen, nem mindig az ő akarata kell, hogy érvényesüljön.
Tudom én, hogy türelmesnek kell lennem, hiszen csak 6 éves, értem én, hogy el fogja nőni, de addig... addig tűrnöm kell? Miért?
Nekem is van akaratom, vágyom a boldog, feszültségmentes együttlétre.
Imádom, mikor nyugodt, mikor lehet vele beszélgetni, játszani, mikor boldogan és felszabadultan nevet, mikor elfelejti, hogy engem manipulálnia kellene...
Imádom nézni a jégen, mikor küzd, mikor győz, mikor boldog, és felszabadult...
Mindig ezt akarom, és nem a hisztit és feszültséget...
Szóval elnövi???
Nagyon várom már...
ANYA
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése