Idézet

"A többi játékos odamegy, ahol a korong van, Én oda megyek, ahol a korong lesz!" (Wayne Gretzky)

2014. május 15., csütörtök

Ismét "kapus akarok lenni" veszély

Múlt héten a szezon zárásaként szülői értekezletet tartottak a jégcsarnokban. Már rutinos szülőnek számítottunk, hisz augusztusban a második szezonunkat kezdjük.
Itt rendszerint elmondják az újonnan felkerült szuperminis szülőknek, hogy mire is számítsanak, mik az elvárások és ennél a sportágnál kicsit sem elhanyagolhatóan, hogy mi mennyibe kerül.
Jó is ez így, hisz ezek után akik a szezonkezdéskor megjelennek, már nagy valószínűséggel komolyan is gondolják, hogy gyermekük ezt a sportot űzze. Tavaly is nagy volt a lemorzsolódás, gondolom az idén sem lesz másképp.
Hallgattuk türelmesen, hisz mi ezt már mind tudtuk.
Aztán jöttek a minket is érintő újdonságok.
Ami a legjobban felkeltette az érdeklődésüket, pontosabban felébresztette az aggodalmunkat, az egy új edző megjelenése. Ő azért jön a következő szezontól a Szupermini csapathoz, hogy már ilyen pici korban el tudja kezdeni a kapus-nevelést. Valóban nagyon fontos és égető kérdés, hiszen eddigi kapusaink, Hajdú Martin és Kovács Benedek korcsoportot váltottak, így kapus nélkül maradtunk.

Kép forrása: http://www.jegkorongblog.hu/2013/12/17/a-legkisebbeknek-is-jar-a-winter-classic/
Fotó: Mudra László (MJSZ)
Képen: Csúszka, Büki Marcell, Hajdú Martin, Denk Marcell

A terv úgy szól, hogy az új edző szeretne minden gyermeket beöltöztetni kapusnak és mindenkit "kipróbálni", megfigyelni.
A remény, amiben kapaszkodhatunk az csupán annyi, hogy a 2007-ben született srácokra vonatkozik, Marcell pedig ugyebár 2008-as. De ismerve fiam temperamentumát, biztos vagyok benne, hogy megkéri az edzőt, ha kell akkor pedig kiharcolja, hogy ő is beöltözhessen. Hisz a kapus lét iránti vágya ezidáig cseppet sem enyhült.
Ezidáig...
Mindezt tudva taktikát váltottam.
Igaz, ezeket a terveket Marcell még nem ismeri - nem véletlenül -, de megelőzve a "bajt" én is felkészülök a szezonra.
Annak, aki azt a részt még nem olvasta amiben ezt leírom, a többieknek pedig felelevenítés kedvéért nézzük az előzményeket.
Szóval: Marcell kapus akar lenni. Nem azért, mert jó érzés kivédeni a korongot, nem azért, mert a kapus gyakorlatilag egy helyben áll és nem kell koriznia, nem azért, mert mondjuk nagy a felelőssége, nem azért, mert ..., hanem azért, mert jól néz ki a felszerelése.
Kérdem én, elég indok EZ egy olyan 6 évesnek (mert május 10-én betöltötte a 6 évet :) :) ), aki egyébként imád korizni, imád folyamatosan az élre törni, mindennél jobban szeret gólt lőni, és elsírja magát, ha gólt kap a csapata?
Ítélkezz felettem nyugodtan, de nem engedem, hogy a fiam kapus legyen!
Hozzáteszem ismét, mint már eddig is, ezzel én nem a kapusokat szeretném leminősíteni, hiszen a szerepük nagyon fontos, ha nem a legfontosabb egy csapaton belül.

Szóval taktikát váltottam.
Mivel Marcell nem tud az edzői tervekről, ezért tudom, kicsit kijátszom őt, de jelen pillanatban cseppet sem szégyenlem magam.
Már nem tiltom, hogy kapus legyen. Már nem hogy nem engedem beszélni róla, hanem direkt felhozom a témát. Csak egy-egy mondat erejéig, amire a jelenleg zajló világbajnokság segít alapot adni. Ugyanis meccsnézés közben el-elejtek egy-egy megjegyzést:
- Szegény kapus, milyen mérges, hogy gólt kapott!
- Szegény kapus, hogyan vigasztalják a társai!
- Szegény kapus, ...
... de gondosan vigyázok, hogy ne vigyem túlzásba.
Egy meccs, egy megjegyzés.

Minap kint játszottunk az udvaron és szóba hoztam a témát.
- Szeretnél még kapus lenni?
- Nem, anya.
- Miért? Mert te nem akarod, vagy mert én?
- Azért, mert te. - hát, ez még nem jó válasz.

- Kicsim, szeretsz gólt lőni?
- Igen, nagyon.
- Ha beállsz a kapuba, akkor többé nem lőhetsz gólt, ugye tudod? - és látom, hogy ezen elgondolkodik.
- Kicsim, szeretsz gyorsan korizni?
- Igen, nagyon.
- Ha beállsz a kapuba, akkor többé nem korizhatsz ki onnan egy meccs közben, hogy elvedd a korongot, ugye tudod? - és ismét elgondolkodik.

Hagyom.
Játszunk tovább.
A téma feszegetéséből egyenlőre ennyi elég.

Azonban van még két hónapom szezonkezdésig...


ANYA



Ui:
Sok kérdést kaptam, hogy mikor és hol keressétek az új bejegyzéseket. Nincs meghatározott időpont, mikor is írok, inkább csak akkor, mikor valamilyen esemény történik körülöttünk. Amennyiben Te mégsem szeretnél lemaradni egyetlen írásomról sem, a jobb felső sarokban feliratkozhatsz az értesítőre.
Üdv.
Mónika

2014. május 5., hétfő

Sportmajális

2014. május 1. 9:00 Székesfehérvár

Buszról leszállva már látjuk a Petőfi szobornál gyülekező tömeget.
Marcell rögtön izgatott lesz.
Odaérve gyorsan ráadom a görkorcsolyát és a hokis mezt, hisz ebben fog felvonulni a többi sportolóval együtt.
Ha másról nem, a mezről minden hokis megismerhető. Mindegy, ki melyik korcsoportba tartozik, azonnal egymásra hangolódnak. Marcell megy a nagyobb fiúk után, ők pedig láthatóan szívesen hívják. Kicsit aggódom, mert időről időre eltűnik a tömegben a szemem elől, de nyugtatom magam, hisz nem lehet baj.
Időnként koriznak a téren is; már alig várják, hogy elinduljunk.




Végre bemondják a mikrofonba: "következik Ifj. Ocskay Gábor Jégkorong Akadémia" ... és indulhatunk.
Körülbelül 3 km-es utat teszünk meg a városon át a Bregyó Sportcentrumba, ahol csatlakozik hozzánk APA is Marcell nagymamájával, nagybátyával és két unokatestvérével, hogy együtt majálisozzunk.
De maga az út is igen emlékezetesre sikerült.
Az első 2 km-t Marcell a 37-es számú, ma már Minis Sajti Levivel teszi meg. Beszélgetnek közben.




Majd elénk kerül egy nagy fiú, akinek hátán szintén 21-es szám van.
Legutóbbi Minis tornán már Marcell kiszúrta magának, hisz közös számuk van.
Látom mennyire izgatott.
- Menj oda hozzá kicsim, nyugodtan.
- Anyaaa... gyere velem!
- Kicsim, nem ismerkedhetek helyetted. Ezt neked kell megoldani. Menj bátran. - és ötleteket adok neki, hogyan kezdjen beszélgetésbe.
Elindul, majd visszajön.
- Anyaaaa...
- Na jó, gyere, készítek rólatok hátulról képet, hogy látszódjon a számotok.
Odamegyek a fiúhoz, persze nem mond nemet a fényképre.



Ahogy gurulnak egymás mellett, máris elkezdenek beszélgetni. Már nem kellek, megy ez magától is :)
Nem győzöm figyelni őket. Kristóf (Virág Kristóf) nagyon aranyosan bánik a "picivel".
Együtt tesszük meg a hátralévő távot, közben Kristóf családja is odaér mellénk.


Nézem anyukáját, nagyon ismerős. Nagymamája is.
Nem jövök rá honnan. Izgat a dolog.
Tőlem nem megszokott módon, beszélgetést kezdeményezek, de sehogy sem ugrik be. Nem találunk közös pontot.
Már a sportpályára, a felvonulás végállomására érünk, mire rájövök... Gyerekkoromban, mikor nagyszüleimnél nyaraltam, akkor találkoztunk időnként. Milyen kicsi a világ :)
Fiaink pedig ugyanazt a sportot űzik, ugyanazzal a mezszámmal. Mindössze 4-5 év választja el őket.
Marcell szemel láthatóan felnéz a nagyobbra.
Kristóf leveszi a mezét, Marcellnak is hirtelen melege lesz...
Kristóf leveszi a görkorit, Marcell is cipőt kér...
Feltámad a szél, szeretném Marcellra visszaadni a mezét, csak Kristófot kell megkérnem, hogy vegye vissza :)
Annyira édes...
Együtt nézik még a műsort, az érkező ejtőernyősöket, aztán a tömegben elkeveredünk. Nem baj, lesz még alkalom találkozni.






Hamarosan megérkeznek az unokatestvérek is, és kezdődhet a majális...


ANYA

2014. május 4., vasárnap

Érthetetlen...

- Anya, ma ugye lesz Gyula bácsi? - kérdezi Marcell órákkal edzés előtt.
Mit válaszoljak egy alig 6 évesnek? Hogy magyarázzam el neki, amit még én sem tudok: hogy miért vették el kedvenc edzőjét tőle?
A egyetlen edzőt, aki a kezdetektől meglátta benne a tehetséget, a sport iránti alázatot...
Azt az edzőt, akinek egyértelmű célja volt, hogy Marcellt felemelje, a legjobbá nevelje...
Nem véletlenül játszatta mindig a nagyobbakkal, hisz tőlük fejlődött, ők tudták húzni, felemelni...

Egy felső vezetői döntés értelmében Gyula bácsi nincs többet Marcellal. (és persze az egész Szupermini csapattal) Eldöntötték és pont. Nincs tovább.
Fiúnk belekerül majd a darálóba és ha nem figyelünk, tehetsége ellenére egy középszerű játékos lesz csupán.

Nem tudom, nem látok bele, de kérdem én, fontosabb egy-egy személyes ellentét, mint a gyerekek ragaszkodása, villámgyors fejlődési üteme?
Történjen bármi, nekünk már AZ EDZŐ mindig is FARAGÓ GYULA marad. És pont.



Tegnap beszéltünk Gyulával.
Türelemre intett minket.
A következő szezon augusztusban kezdődik, addig még sok minden történhet.
Reménykedik.
Reménykedünk mi is.
Talán belátják a "nagyok", hogy a gyerekek ragaszkodása mindennél fontosabb.
Ez tartja őket a jégen...

És akkor talán én is válaszolhatom a fiamnak:
- Igen, lesz Gyula bácsi!

ANYA

2014. május 2., péntek

Változások megélése

Május elsejével elkövetkezett az évi korcsoportváltás.
Alapjában véve nem érint minket, hisz Marcell nem hogy 8, de még 6 éves sincsen.
Másrészt azonban egyértelműen befolyással van a jövőnkre. Szinte mindenki, akitől eddig Marcell fejlődött, akikkel megtanult játszani, akik megszokták és megszerették őt fiatalabb kora ellenére is... na ők most egy korcsoporttal feljebb, a Mini csoportba kerültek.
Megijedt.
- Apa, akkor most ki marad velem?
APA megpróbált pár nevet felsorolni, de szó mi szó, tényleg kevesen maradtak a "régiek" közül.


Persze ettől függetlenül vannak gyerekek a Szuperminibe is, hiszen két hokisulis csapat is felkerült közénk. Vannak természetesen közöttük is nagyon ügyesek, nem is ettől félünk.
Eddig a nagyobbakat lesve Marcell nagyon jó ütemben fejlődött. De most ő lesz a "nagy", az ügyesebb.
Felmerült bennünk, hogy mostantól mitől fog fejlődni? Van-e még lehetősége ebben a korcsoportban?
Persze az edzőknek ebben nagyon nagy szerepük van, de a meccsek alkalmával mégiscsak a csapattársakra kell hagyatkoznia. Most is nagyon mérges, ha nem passzolják neki a korongot - amit egyébként ebben a korcsoportban nem is kell még tudniuk -, akkor mi lesz, ha nála sokkal gyengébbekkel kerül egy csapatba? Vajon így is megfelelően fog fejlődni?
Nagyon sok a kérdés, de ezt a helyzetet is meg kell oldani.
Főleg úgy, hogy Szupermini korcsoportba még 2 évet le kell húznunk...

Mindenesetre a mai edzés nagyon megnyugtató volt számunkra ebben a témában.
Május 2-án reggel 8 órai edzésre mindösszesen 8 kisgyerek érkezett meg. Ők valóban mindannyian Szupermini "A" csoportba tartoznak. A szervezésnek köszönhetően ezúttal nem jött edzésre olyan gyerek, aki még, vagy már nem ide tartozik. Ők 8-an 2 edzővel nagyon színvonalas edzést tudtak produkálni. Öröm volt nézni. Az edzőknek is volt idejük egyesével elvégeztetni a feladatokat, hogy mindegyik kis hokist kijavíthassák. Volt idejük elmagyarázni, hogy kell tartani az ütőt annak érdekében, hogy a hokikanyarnál ne csússzanak el... stb. De volt idő arra is, hogy egymás ellen játszhassanak, hiszen egymás játékát kell megismerniük, együtt fejlődniük, hogy ellenfél ellen, egy csapatként nyerők lehessenek.
Jó lesz ez így...

ANYA