Így sokszor megesett, hogy egy huzamban 3 órát is jégen volt, és látszott, hogy utolsó percéig élvezte akkor is, mikor már teljesen elfáradt. Mindegy mikor mentünk, hajnalban, reggel, kora délután vagy később, igyekezett mindig a legjobb formáját hozni. Természetesen azért előfordult, hogy gyengébben sikerült egy-egy feladat, de volt, mikor szinte szárnyalt a jégen. Ezt senki nem róhatja fel neki, hisz mindig egyformán teljesíteni nem lehet.
Épp ezért érzelmileg is voltak az elmúlt hetekben hullámvölgyek, főleg mikor elkezdték beöltöztetni a piciket kapus felszerelésbe.
Első, aki kipróbálhatta a kapus lét rejtelmeit Ágoston volt (Cser-Palkovics Ágoston). Ő is szintén régóta mondogatta már, hogy kapus szeretne lenni és nagyon ügyesnek bizonyult már az első alkalommal is. Ami fő, hogy egy cseppet sem ijedt meg a feléje száguldó korongtól, és ez első lépésnek kiváló!
Viszont mikor Marcell meglátta Ágostont a kapus felszerelésbe, a féltékenység minden jele kiütközött rajta. Miért nem ő?
Alig lehetett megértetni vele, hogy ebben az évben mindenki kipróbálhatja a "kapusságot". Edzője, Boti aztán megígérte neki, hogy ő is sorra fog kerülni, legyen türelemmel. Igen ám, de ez az én 6 éves fiamra cseppet sem jellemző! Mindent most azonnal akar. Ebben egyértelműen rám ütött.
Folytattuk tovább az edzéseket, de a vágyakozás tovább dolgozott benne.
Időközben a "nagy csapat" edzőmeccsei is elindultak, amiről persze nem hiányozhatunk. Elsődleges célunk ezzel, hogy őtőlük nagyon jól tud tanulni, ellesni szituációkat, cselezéseket, megoldásokat. Marcell egyik nagyon jó tulajdonsága, hogy fényképez az agyával. Egy-egy mozdulatot, technikát, amit a pillanatok leforgása alatt lát, azt a következő alkalommal, mikor ő kerül jégre, már próbálgatja is. Több cselt is megtanult már így a nagyoktól, de például így tanult meg az elején fékezni is. Bosszantotta, hogy neki nem megy, hogy mindig elesik, ezért elkezdte utánozni az edzőket. Így már pillanatok alatt ráérzett ő is. Azóta ezt a módszert alkalmazza.
Azt mondják, ez a tulajdonság nagyon hasznos lesz majd iskolában is, mert ennek segítségével nagyon gyorsan tud majd tanulni, olvasni. Alig egy hét, és kezdődik az iskola, úgyhogy nagyon kíváncsi leszek , tényleg így lesz-e. Mindenesetre a sportban bevált.
Így nem is csodálom, hogy a teljes meccs végignézése igen fárasztó lehet számára, és inkább a csapattársakkal, barátokkal játszanak, fogócskáznak a pálya körül. De legalább jól érzik magukat, és nincs is annál fontosabb, mint hogy a jégcsarnokban minél több pozitív élmény érje.
Közben egyik Mini edzés végén Kovács Beni apukája szánt ránk egy kis időt, és felöltöztette Marcellt Beni kapus felszerelésébe. Ugyan még mez és jég nélkül, de nagyon élvezte így is.
Pár napra rá, augusztus 24-én megrendezésre került a jégcsarnok körül a II. Fan Feszt.
Mi már 7:30 után a jégcsarnokba értünk, mert Marcellnak 11 óráig edzése volt. Utána természetesen jöhetett a mulatság.
Ezen a fesztiválon a csapatok és a szurkolók együtt ünnepelték a szezon kezdetét.
Természetesen nem maradhatott el a dedikálás sem, ahol Marcell is begyűjtött pár aláírást, és egy közös fénykép erejéig a nagy kedvenc, Kovács Csaba is megtisztelt minket.
A kép címe akár az is lehetne: 21-esek! :)
Marcell legnagyobb élménye persze továbbra is a barátokkal történő játék. Hisz olyan pici még...
Délutánra eleredt az eső, így beszorultunk a csarnokba. Ezzel semmi gond sem lett volna, mert a jégen szurkolói csapatok mérték össze tudásukat, csak ne fáztam volna annyira. Ellenben APA egy szál szurkolói pólóban elégedetten ült mellettem, és élvezte a "jó" időt.
Nem is értem hogyan bírja...
Marcellon is szerintem csak azért volt pulóver, mert én ráadtam. Épp csak azt nem mondtam neki:
- Kicsim, öltözz fel, mert anya fázik. :)
Nagyon élvezte a játékot, a rohangálást, a fogócskát, és észre sem vette, mikor a tombolát húzták. Nagyon ritkán nyerünk bármit is, de azért vettünk 2 sorsjegyet, hisz ez mégiscsak egyfajta hozzájárulás.
Mi lepődtünk meg legjobban, mikor szinte egymás után mindkét számunkat kihúzták. És ráadásul nem is akármit nyertünk. Miénk lett Bálizs Bence kapusunk dedikált lepkéje, amit az előző szezonban hordott, és Frank Banham kiváló csatárunk dedikált ütője. Mikor Marcell épp előttünk futott el, csodálkozva nézte mi van APA kezében, majd nagy örömmel vette tudomásul, hogy mindez az övé.
A kesztyű ezután 2 napig le sem került a kezéről. Még éjjel sem...
A tombolasorsolás után kezdődött a nagy csapat és a szurkolók összecsapása a jégen. Fantasztikus hangulatban zajlott. Kedvenceink először partfissal, majd miután ezek nagyon gyorsan eltörtek, fordított ütővel próbálták felvenni a harcot szurkolóikkal. Nagyon sokat nevettünk, még bunyó is volt a pályán. Persze mindez csak a jókedv fokozása végett.
Fél 7 elmúlt, mire elhagytuk a csarnokot. Hihetetlen! 11 órát töltöttünk ott... 3 óra edzést egész napos esemény követett, és közben számtalanszor megkérdezték ezek a kis sportolók, hogy mikor mehetnek fel ők is a jégre. Fantasztikus energia van bennük.
Másnap reggel aztán újra birtokba vették a pályát.
Ezúttal Andris öltözhetett be kapusnak. Nagyon ügyes volt ő is, és ráadásul a korához képest szép, magas fiún nagyon jól mutatott a felszerelés.
Az edzés közepén egyszer csak Marcell odahív a palánkhoz:
- Anya! Anya, Boti azt mondta, holnap én öltözhetek be! - újságolta lelkesen.
Elkeseredtem. Na nem a kapusság végett, - elfogadtam, hogy kipróbálhatja -, hanem azért, mert tudtam, másnap már nem láthatom. Lejárt a szabadságom, mennem kell dolgozni, és ezért iszonyú volt a tudat, hogy nem láthatom őt beöltözve. Az is pillanatok alatt átfutott az agyamon, hogy APA fogja edzésre vinni, aki továbbra sem tudja elfogadni a helyzetet.
Végül másnap nagy örömmel mesélték mindketten az élményeiket. Marcell azt, hogy milyen jó volt kapusnak lenni, APA pedig azt, hogy jó-jó, ügyes volt Marcell a kapuban is, de most sem tudott egy pillanatra sem megállni. Folyton korcsolyázott. Egy kapusnak pedig ugyebár nem ez a dolga.
Hogy végül Marcell csatár, hátvéd vagy kapus lesz, majd az idő eldönti, de egy biztos, egész életében köze lesz a jéghez. Ez már biztos.
ANYA
