Mai napig megmagyarázhatatlan számomra, hogy miért, de határtalan nyugalmat éreztem. Pedig egy nagyon hosszú és ismeretlen út előtt álltam. Mégis eddigi életem legnyugodtabb óráit éltem át.
Kicsi fiam érkezése megismertetett számtalan új érzéssel, ami tényleg megfogalmazhatatlan és leírhatatlan. Összefoglalóan az anyaság érzésével.
Annyi, de annyi addig ismeretlen érzés tolongott bennem, hogy Marcell puszta látványa miatt is képes voltam sírni. De még a sírás is más volt. Hiszen itt a határtalan érzések törtek felszínre könnyek formájában. Az öröm könnyei. A csodálat könnyei. A hihetetlen érzésének könnyei.
Ma 7 év elteltével az érzések cseppet sem változtak.
Azon a napon, 2008 május 10-én Marcell megszületett, de vele együtt, egyazon időben született egy anya és egy apa is. Egy igazi család.
Hogy megünnepeljük ezt a számunkra jelentős eseményt, görhoki party-t szerveztem számára. Ide meghívhatta barátait, hogy együtt játszanak, ünnepeljenek.
Volt játék, meccs, evés-ivás, öröm és bánat is, és összességében nagyon jó kis buli volt.
Mindenkinek hálás vagyok, aki eljött és velünk ünnepelt! Köszönjük!
Felső sor: Sümegi Ricsi, Szakáll Csabi, Büki Marci, Szakáll Peti, Kabai Tomi, Horváth Beni
Alsó sor: Sári Martin, Kabai Peti, (Pallag-Bozsák Robi)
A szülinap másnapján szülői értekezletet tartottak a jégcsarnokba a következő szezon témakörében.
Az első felmerülő kérdés bennünk, vajon melyik megbeszélésre kell mennünk. A mini csapatéra, ahol Marcell az elmúlt szezon nagy részét töltötte, vagy a szupermini csapatéra, ahova életkora miatt tartozik, és még egy szezont tartozni is fog. Mindkettő mellett döntöttünk.
Izgultunk. Már napokkal előtte izgultunk.
Tudtuk, hogy edzőváltás lesz, de nem tudtuk, hogyan fognak az új edzők fiúnkra reagálni.
Hisz az utóbbi 2 hét nyílt "szülőtámadásai" és az elmúlt egy év elszenvedett szülőutálata irányunkba igencsak megviselt bennünket. Egyszerűen fel nem foghatom, hogy az irigység hogyan tud ennyi féle képpen megnyilvánulni. Mi soha nem kértünk, pláne nem követeltünk az edzőktől extra bánásmódot. Mi eddig is, és ezután is azt tesszük, amit mondanak nekünk.
Való igaz, mi nem értünk a jégkoronghoz. Sohasem titkoltuk. Épp ezért nem is okoskodunk bele az edzők dolgába.
Arról pedig, hogy fiúnk tehetségesnek bizonyul, vajmi keveset tehetünk. Legfeljebb közvetve a kitartásra, küzdésre neveléssel.
Izgultunk.
Hisz tudtuk, hogy ha Marcell nem játszhat a minibe, akkor megszűnik számára a kihívás, ami egyet jelent a szenvedély elvesztésével. Hisz ez az, ami őt hajtja előre. Szenvedély nélkül mit sem ér az élet.
Megnyugvás volt számunkra, hogy mindkét csapat új vezetőedzője, sőt a felső vezetés is egyet értett abban, hogy Marcell a minibe játszhat.
Örülünk. Örül Marcell is.
Fontos, hogy ne veszítse el a lendületét!
ANYA
