Remegő kézzel csomagoltam el a fényképezőgépet. Tudomásul kellett vennem, hogy ilyen idegállapotban nem lehet fotózni.
Végignéztem én már számtalan meccset, de ezt az euforikus állapotot még nem éreztem. Hangosan, kiabálva szurkoltam nem törődve a körülöttem lévőkkel. Én, aki ezidáig előbb körülnéztem, mielőtt az orrom alá mertem motyogni, hogy "gyerünk kicsim", most azonban senkivel nem törődve ugráltam fel és kiabáltam önkívületben hogy "Hajrá Volán". Egyébként be kell vallanom magamnak is, nagyon felszabadító érzés. Utólag belegondolva, ha nem így tettem volna, akkor a szívem simán felrobbant volna.
 |
| Felcsik csapata elleni középkezdés |
Nem azért izgultam ám a döntő meccsen, mintha nem lett volna elég és nagyon szép eredmény a 14 csapatból álló nemzetközi mezőnyben 2. helyezést elérni. Nem, dehogy.
Azonban ez a 9-10 éves gyerekekből álló maroknyi csapat ezúttal nagyon egyben volt. Legfőképpen fejben. Kivétel nélkül küzdöttek az utolsó pillanatig is tudomást sem véve a célegyenesig vezető 7 lejátszott meccsről. Tisztán lehetett érezni rajtuk, hogy ők most nem az Akadémiáért, nem az edzőkért, nem is a szülőkért, hanem egymásért, saját magukért akarták megnyerni.
Na, ezért izgultam ilyen leírhatatlan állapotban.
Látszott már, hogy nagyon elfáradtak erre az utolsó meccsre. 2:0-ás vezetés után az ellenfél szlovák Be The Best csapat 2:3-ra fordítani tudott, ami láthatóan felborította az egységet. Mégis olyan erős akarat volt bennük, hogy rendkívül szoros közdelem árán is, de 5:4-re győzni tudtak.
Persze, mint mindig ezúttal is kiemelhetném Marcell teljesítményét és mondhatnám nagyképűen, hogy nélküle nem ez lett volna az eredmény, de akkor a teljesség igénye nélkül kiemelhetném Rupert Áront, Horváth Benjamint vagy a kapusunkat, Warvasovszky Áront is. Hisz nélkülük sem lenne a csapaté a legnagyobb serleg.
Ez egy csapatsport. Elengedhetetlen az egyéni teljesítmény, de csak akkor és addig, amíg az a csapat érdekeit szolgálja. Erre tanítjuk Marcellt. Az önzetlenségre.
 |
| Marcell a csapat kupájával |
Az elmúlt hónapokban ez a kis csapat Arany Máté vezetőedzővel együtt olyan nagyfokú fejlődésen esett át, amely lezárásaként méltón érdemelték ki a MAC Hídépítő Cup I. helyezését.
Marcell az ellenfél csapatok edzőinek ajánlására a csapat legjobb játékosa díját is elhozhatta. Öröm, elégedettség és megnyugvás ült ki az arcára.
A díjkiosztó ünnepség és az utána következő fotózás után boldogan és önfeledten száguldott körbe-körbe a jégen.
És számomra ez a legnagyobb ajándék. Hogy a fiam kellő önbizalommal telve, felszabadultan, elégedetten, fülig érő mosollyal volt képes örülni a sikernek.
Ha az egész hétvégéből csak egy momentumot választhatnék, kétséget kizárólag ez lenne az.
Az önfeledt öröm.
Anya
