Marcell és az interjú

- Marcell! Kicsim! Van kedved játszani?
- Mit játszunk?
- Csináljunk egy interjút Veled.
- Mi az az interjú? Ja, tudom. Olyan, mint amikor a meccs végén a tévések kérdeznek Csabitól meg Franky-től. (Kovács Csaba #21, Frank Banham #38)
- Igen, olyat.
- És mit fogsz kérdezni?
- Természetesen a hokiról. És mostantól minden szülinapod után készítünk egyet. Azért, hogy emlékezzünk, mikor mit gondoltál és éreztél kedvenc sportoddal kapcsolatban.
- Gyere, kezdjük. Hova üljünk? Tudom, én a hintába ülök.
- Jó, akkor én a fűbe, és úgy beszélgetünk.

Pár perccel később... Izgatottan.

- Naaaa, anya! Gyere már!
- Jövök kicsim!

Mi a kedvenc sportod?
Hát tulajdonképpen a hoki tetszik a legjobban.

És miért szereted?
Tehát olyan jó, kellemes, ahogy a jégen megyek. Annyira jó!

Meggondolja magát. Leszáll a hintáról és odaül elém a fűbe. Látszik, hogy nagyon élvezi a helyzetet.   Izgatott. Próbál bővített mondatokban beszélni, ami eredményez ugyan egy kis értelmetlenséget a       mondataiba, de ettől annál édesebb. Nagyon komolyan veszi a szerepét.

Miért szereted a jeget?
Nem is tudom. A hideg miatt, az nekem annyira jót tesz. A meleget nagyon nem kedvelem.

Mit szeretsz még a hokiban?
A botkezeléseket, a botokat, a cuccokat, .... Hát nekem ez az életem.

Mit jelent, hogy ez az életed?
Azt, hogy ezt szeretem a legjobban a világon.

Milyenek az edzések?
Hát nagyon jók!

Belenéz a lapjaimba. "A hát-ot le ne írd ám" Kéri.

Mit szoktatok edzéseken csinálni?
Szokott lenni gumis feladat, mikor a gumikat kell kicselezni, korcsolyázás és még a többi más, amit szoktunk edzéseket csinálni.

Játék is?
Játék is.

A játékot szereted jobban, vagy a feladatokat?
Én a feladatokat szeretem jobban tulajdonképpen, de azért a meccs is jó.

Anya! Ugye minden szót leírsz? - kérdezi és ismét belenéz a lapokba.

A tornákat is szereted?
Nekem az a legjobb! Sokkal jobb, mint az edzés.

Miben más a torna, mint az edzés?
Mert ugye hát az edzéseken a saját csapattársunk ellen játszunk, a tornákon pedig ellenféllel.

Velük jobb játszani?
Igen, velük jobb. A barátaim ellen nem olyan jó.

Hányadik oldalon járunk? - kérdezi közben.

Az nem zavar, hogy sokat kell utazni a tornákra?
Ááá, dehogy is.

Hány á-val írtad? Hárommal? Az jó. - válaszolja és várja a folytatást. Nagyon érdekli minden részlet. Rendszeresen belenéz a lapjaimba, és folyton közbevág, hogy mit is csináljak, mit hogyan írjak. 

Jó hangulat szokott lenni a buszon? 
Mindig olyan vicceseket szoktunk csinálni, hülyéskedünk. Engem nem zavar a hosszú út.

Van olyan, amit nem szeretsz a hokiban?
Semmi. Nincs olyan, amit nem szeretnék.

Szeretsz felnőtt meccsekre járni?
Igen, igen!

Abba mi tetszik a legjobban?
Az, hogy ott vannak a barátaim, hogy sokat játszunk a szünetekbe. Fönt a jégen a nagy csapat olyan jól játszik, jó őket nézni.

Szoktál tőlük ellesni technikákat?
Igen, a Csabitól már párat, .... Franky-től meg még Boivin-tól.

Amit ellestél tőlük, azt tudtad már használni?
Amit Csabitól ellestem, azt már használtam, de nem mindig sikerült.

Lőttél már büntetőt?
Igen, azért egy párat már lőttem.

Sok gólt lőttél már?
Igen, már lőttem olyan 36-ot.

Számolod?
Igen, számoltam már.

Nem is, 26-ot. Anya, javítsd ki légyszi. Kijavítottad?

Mióta elkezdted a jégkorongot, mire emlékszel szívesen?
Amikor Dunaújvárosba lőttem egy szép büntetőt és be is ment.
Meg az tetszett legjobban, mikor az első mini tornámon voltam, és megkaptam a legjobb játékos díját.

Mit szeretnél elérni a hokiban?
Hogy kimehessünk Amerikába.

Miért szeretnél Amerikába menni?
Azért, hogy majd az NHL-be játszhassak.

Mi az az NHL?
Ahol a legjobbak játszanak.

Szoktál a TV-be NHL meccseket nézni?
Igen, nagyon sokszor. Nagyon érdekesek. Olyan jó technikákat látok és ezek majd nekem nagyon jók lesznek, ha ott fogok játszani.

Miért szeretnél ott játszani?
Azért, hogy én is nagyon jó lehessek, mint Crosby vagy Ovecskin.

- Anya, abbahagyhatjuk már?
- Elfáradtál?
- Nem, csak már unalmas.
- Rendben kicsim, akkor majd jövőre folytatjuk.


ANYA

Szülinap és a folytatás

7 évvel ezelőtt, fiam születésének előestéjén úgy feküdtünk le aludni, hogy tudtuk, másnap megváltozik az életünk, hárman leszünk.
Mai napig megmagyarázhatatlan számomra, hogy miért, de határtalan nyugalmat éreztem. Pedig egy nagyon hosszú és ismeretlen út előtt álltam. Mégis eddigi életem legnyugodtabb óráit éltem át.
 Kicsi fiam érkezése megismertetett számtalan új érzéssel, ami tényleg megfogalmazhatatlan és leírhatatlan. Összefoglalóan az anyaság érzésével.
Annyi, de annyi addig ismeretlen érzés tolongott bennem, hogy Marcell puszta látványa miatt is képes voltam sírni. De még a sírás is más volt. Hiszen itt a határtalan érzések törtek felszínre könnyek formájában. Az öröm könnyei. A csodálat könnyei. A hihetetlen érzésének könnyei.
Ma 7 év elteltével az érzések cseppet sem változtak.

Azon a napon, 2008 május 10-én Marcell megszületett, de vele együtt, egyazon időben született egy anya és egy apa is. Egy igazi család.
Hogy megünnepeljük ezt a számunkra jelentős eseményt, görhoki party-t szerveztem számára. Ide meghívhatta barátait, hogy együtt játszanak, ünnepeljenek.

Volt játék, meccs, evés-ivás, öröm és bánat is, és összességében nagyon jó kis buli volt.

Mindenkinek hálás vagyok, aki eljött és velünk ünnepelt! Köszönjük!

Felső sor: Sümegi Ricsi, Szakáll Csabi, Büki Marci, Szakáll Peti, Kabai Tomi, Horváth Beni

Alsó sor: Sári Martin, Kabai Peti, (Pallag-Bozsák Robi)

A szülinap másnapján szülői értekezletet tartottak a jégcsarnokba a következő szezon témakörében.

Az első felmerülő kérdés bennünk, vajon melyik megbeszélésre kell mennünk. A mini csapatéra, ahol Marcell az elmúlt szezon nagy részét töltötte, vagy a szupermini csapatéra, ahova életkora miatt tartozik, és még egy szezont tartozni is fog. Mindkettő mellett döntöttünk. 

Izgultunk. Már napokkal előtte izgultunk.

Tudtuk, hogy edzőváltás lesz, de nem tudtuk, hogyan fognak az új edzők fiúnkra reagálni.

Hisz az utóbbi 2 hét nyílt "szülőtámadásai" és az elmúlt egy év elszenvedett szülőutálata irányunkba igencsak megviselt bennünket. Egyszerűen fel nem foghatom, hogy az irigység hogyan tud ennyi féle képpen megnyilvánulni. Mi soha nem kértünk, pláne nem követeltünk az edzőktől extra bánásmódot. Mi eddig is, és ezután is azt tesszük, amit mondanak nekünk. 

Való igaz, mi nem értünk a jégkoronghoz. Sohasem titkoltuk. Épp ezért nem is okoskodunk bele az edzők dolgába.

Arról pedig, hogy fiúnk tehetségesnek bizonyul, vajmi keveset tehetünk. Legfeljebb közvetve a kitartásra, küzdésre neveléssel.

Izgultunk. 

Hisz tudtuk, hogy ha Marcell nem játszhat a minibe, akkor megszűnik számára a kihívás, ami egyet jelent a szenvedély elvesztésével. Hisz ez az, ami őt hajtja előre. Szenvedély nélkül mit sem ér az élet. 

Megnyugvás volt számunkra, hogy mindkét csapat új vezetőedzője, sőt a felső vezetés is egyet értett abban, hogy Marcell a minibe játszhat.

Örülünk. Örül Marcell is.

Fontos, hogy ne veszítse el a lendületét!

ANYA

Majális képekben

2015. Május 1.

Elmúlt hetek eseményei

2015.03.21. Zalaegerszeg, Mini "B" Torna

Féltettem Marcellt a hosszú úttól, hisz mégiscsak egy majd' 2 órás utazásról volt szó.
Mikor a nagymamához megyünk hasonló távolságra, akkor is a végére már alig bír megülni a fenekén.
Bíztam benne, hogy ezúttal a társaság miatt gyorsan elrepül az idő, és nem jut eszébe unatkozni.
Mi autóval kicsit korábban értünk , mint a busz, de nem sokkal. Még szinte kihalt volt a parkoló, csak pár fehérvári hokis szülő várakozott a csemetékre.
Mikor a busz megérkezett a gyerekekkel, még alig volt más csapat a helyszínen.

Gyorsan bepakoltunk piciny öltözőnkbe, majd jöhetett a bemelegítés. Szép idő volt, ezért a jégcsarnok melletti területen kellőképp bemelegedhettek. Előkerült egy labda is, és a nagyokat utánozva elkezdtek körbe tengózni.

Marcell is nagyon izgatott volt, ugrált örömében, várta a labdát, de amikor az felé vette az irányt, azonnal úgy helyezkedett, hogy véletlenül se kelljen beleérnie. Tény ami tény, félt a labdától. Nevettem is rajta, mert ha belegondolok, hogy APA eredeti tervei szerint most éppen fociznia kellene, igencsak bajba lenne.

Gyorsan készítettem róla pár fényképet, majd hagytam is, hogy a bemelegítés további részén ne zavarjam meg őt ... mert folyton kinézett rám ...

A képen: Halmai Marci, Nagy Roli, Sélley Dávid, Sümegi Ricsi, Kovács Bálint, Büki Marcell, Hajdú Martin, Denk Marcell

APÁnak igaz volt. Marcell Mini tornán teljesen másképp viselkedik, mint a saját korosztályában. Közel sem annyira feszült, inkább nagyobb benne a várakozás, a bizonyítási vágy. 

Az első meccset megszámlálhatatlan góllal, nagy fölénnyel nyerték, mi azonban nem voltunk elégedettek Marcell teljesítményével. A többi meccséhez viszonyítva és ismerve, hogy mire képes, ez nagyon gyenge volt. Értem én, hogy egy gyengébb csapat nem kihívás, de azért álljunk meg egy pillanatra. Nagy álmokkal, nagy tervekkel készül az életre, és közben belefér egy ilyen gyenge teljesítmény? 

- Mi volt ez kicsim? - kérdeztem, és abban a pillanatban tudta, hogy nem teljesített megfelelően - Ez a játék nem elég ám Amerikába! - folytattam, és éreztem, hogy kicsit keményebb vagyok vele a kelleténél. De ki mondja meg neki, ha nem én? Egyedül tőlem fogadja el a kemény kritikát.

Sírt ugyan, de pontosan tudta, mire is gondolok. Hogy honnan tudom? A következő meccsekből és az az utáni, ezúttal elégedett öröméből.

A két barát bemelegítés közben - Szakáll Petivel

Sorára várva...

A tökéletes helyezkedés

Az edzők öröme
Képen Láday András vezetőedző, Pukli Máté edző

A második meccset a Vasas ellen elvesztették ugyan, de az Újpest és a MAC csapata ellen olyan szépen játszott, hogy azt bármelyik 9 éves megirigyelhette volna. Sorra jöttek a gyönyörű cselek, a "táncoltatás" - így neveztem el, mikor oda-vissza húzza a korongot amíg az ellenfél már követni sem tudja, majd villámgyors tempóval előre tör. Ezúttal még a gól sem maradt el. 

- Na igen fiam, ez már gyönyörű volt! - és látom, ahogy a dicsérettől elönti a büszkeség - Tudod Te, hogy mit kell játszani! - és mindhárman elégedetten öleltük egymást.
Tudom, és hiszem, hogy ez a hozzáállás vezeti őt a megfelelő úton előre még akkor is, ha időnként főként a külvilág számára ez keménynek tűnik.
Ezúttal a jégkorong a cél, de alakulhatott volna másképp is az életünk, akkor is ugyanígy gondolnám.

A megérdemelt jutalom

Marcell az iskolában is jól teljesít. Ha edzés végett el kell kérnünk őt napköziből, akkor azt igyekszünk előre jelezni a tanító néniknek. Ezúttal azonban ezt nem tudtuk megtenni, mert a délelőtt folyamán kaptuk az értesítés, miszerint a zalaegerszegi tornán részt vettek 14:30-ra jelenjenek meg Előkészítő B - Mini A edzésen. Ilyenkor mindig kicsit kívülállónak érezzük magunkat, hogy vajon ez a lassan 7 éves fiúnkra is vonatkozik-e. A levelet értelmezve azonban mennünk kellett.
Mint ahogy várható volt, nagyon kevés gyerek tudott ilyen hirtelen eljönni, ezért András bácsi (Láday András vezetőedző) is könnyebben tudott egyénileg figyelni rájuk. Tartalmas edzés volt.
Utána azonban siettünk haza házi feladatot írni, mert 6 órakor újra a jégen kellett lenni. A hétvégi szupermini "A" torna névsorába szerepeltünk ezért a szuerminis edzővel, Botival történt korábbi megbeszélésünk alapján - miszerint torna előtt egy-egy edzésre feltétlen menjünk - mindenképp ott kellett lennünk.
Edzés végén szülői értekezletet tartottak, hogy megbeszéljék a torna részleteit, mert ezúttal mi voltunk a házigazdák.
Értekezletre APA ment, én pedig vártam kicsi fiamat a jégről, hogy átöltözhessünk.
- Anya! Maradhatok Minin? - kérdezte lelkesen.
- Biztos, kicsim? Ez már a harmadik edzésed ma!
- Igen, biztos! - válaszolta, és kérdőn nézett rám.
- Na jó, rendben. De akkor ígérd meg, hogy a holnapi edzést kihagyjuk.
- Rendben! - válaszolta rövid gondolkodás után.
(Mondanom se kell, egy-két szülőtől a gúnyos megjegyzés nem maradhatott el. "Nem lesz kicsit sok?" - kérdezték odavetve.)

2015.03.28 Szupermini Torna, Ifj. Ocskay Gábor Jégcsarnok, Székesfehérvár
A torna reggelén időben érkeztünk a csarnokba, hisz az ilyenkor megszokott szendvicskészítés nem maradhatott el. Mint minden tornán, így nálunk is a vendéglátó csapat szülei készülnek a csapatok fogadására.
A tavalyi évhez hasonlóan APA támogatást kért a szabadbattyáni Família Pékségtől, amit ezúttal is köszönünk. Így 20 kg kenyérrel felszerelkezve elsők között kellett megérkeznünk, hisz kenyér nélkül nincs szendvics.
Az előkészületek jó ütemben és hangulatban zajlottak, így mire a csapatok megérkeztek, készen is voltunk a fogadásukra.
Gyors bemelegítés és öltözés után kezdődtek is a meccsek.
Lopva oda-odanéztem a pályára, hogy lássam kicsit Marcellt, de még várt rám az oklevelek megírása, hisz ebben a korban minden csapat, minden gyerek megérdemli a jutalmat.
A tornára Marcell mentora is kilátogatott.

Így a szezon vége felé felgyorsultak az események, és kihasználva a tavaszi szünet adta szabadidőt, több jégidőt kaphattak a kisebb korosztályok is. Következő hétvégén a Kaposvárra készülő Mini csapat névsorába nem szerepeltünk, de azt követően a szintén hazai pályán megrendezésre kerülő Mini "A" tornán már igen.
2015.04.11 Mini A Torna, Ifj. Ocskay Gábor Jégcsarnok, Székesfehérvár
A szokásos menetrend: szendvicskészítés, gyerekeknek bemelegítés, öltözés és már kezdődhetett is a Torna.
Marcell a 4. sorba kapott helyet. Az első pillanattól kezdve teljes erejéből hajtott, nagyon szépen játszott. Mégis sírva jött le a jégről. Öleltem, vigasztaltam, de keservesen sírt.
- Mi a baj? - kérdezte András aggódva.
- Nem lőttem gólt! - szipogta Marcell
- Ugyan, nem az a fontos! Jól játszottál. - jött az edzői vigasz.
A négy meccs során a gól elmaradt. Rengeteg helyzete, rengeteg korongszerzése és sok gólpassza ellenére ezúttal nem sikerül a kapuba lőnie.
Azonban ahogy játszott, azt öröm volt nézni. Nem várta tétlenül a korongot, bátran és kitartóan ment az akár egy fejjel nagyobb ellenfelekre is. Palánkra szorította őket, és nem egyszer sikerült is győztesen, koronggal kijönni ezekből a helyzetekből. Nem félt előre törni akkor sem, mikor egyszerre hárman mentek rá.
Ismét bebizonyította, hogy helye van a Mini csapatban.


ANYA