Mind edzők, mind szülők, mind gyerekek részéről nagy izgalommal vártuk ezt a hétvégét.
Hetek óta kemény edzés, felkészülés és az izgalom játszott főszerepet.
Legtöbb gyereknek ez volt az első alkalom, hogy szülők nélkül, egyedül kellett aludni egy szállodába. Pontosabban egy baráttal egy szobában, edzők felügyeletével.
Legalább is Marcellnak mindenképp ez volt az első ilyen jellegű élmény. Aludt már ugyan párszor nélkülünk, de csak nagymamánál, keresztanyánál. Úgyhogy a várakozás fokozott izgalommal járt egy ismeretlen, de biztos, hogy nagyon vagány, szabad és nagyszerű dolog iránt.
Pénteken elfoglaltuk a szállodát, majd egy jó kis átmozgató edzés után irány az ágy. Azonban a várakozás hevében az sem számított, hogy a hajnali ébresztőig sokat kellene aludni, de hát nem jött álom a kis szemükre.
Mindkét nap reggeltől estig a budapesti Tüskecsarnokba voltunk, és mindkét nap 4 meccset tudtunk magunk mögött.
A csapatmérkőzéseken 5 győzelem és 1 vereség következményeként második helyen zártunk, mert ezúttal Brassó csapatának sikerült legyőzni minket.
Mindegyik meccset nagyon szépen, csapatként játszottuk végig. Egyik gyerek sem lógott ki a sorból, mindegyikük egytől-egyik mindent beleadva küzdött az utolsó percig. Gyönyörű csapatmunka volt. Végig passzoltak, figyeltek egymásra, és ami nagyon büszkévé tett, vigyáztak a másik csapatra is. Nem lökték fel őket, nem szabálytalankodtak szántszándékkal, hanem felvették az adott meccs ritmusát akkor is, ha azok gyengébbek voltak. Gyönyörűen játszottak.
A Brassó elleni vereség ugyan kissé visszavetette az összhangot közöttük, és a csalódás hevében egymást is kikezdték, de hamar túltették magukat rajta.
Dunaújváros "A" csapatát nem, de Csíkszeredát sikerült legyőznünk, így a két napos nemzetközi tornát dobogós harmadik helyen zártuk! Gratulálok nekik is, az edzőknek is, és nem utolsó sorban nekünk, szülőknek is. Nagyon kemény hétvégén vagyunk túl!
Marcell ezúttal igen hullámzó teljesítményt nyújtott. Az első két meccsen annyira szeretett volna gólt lőni, hogy nem is foglalkozott mással. Boti edzőként már mindent bevetett, még az ütőjét is lecserélte kicsit kisebbre, de nem segített. A következő meccsen már betalált a kapuba, és ezután meg is nyugodott. Már jól játszott. A vereség azonban megint visszavetette, elkezdett kapkodni, hibákat elkövetni. Majd talán az utolsó meccsen hozta legjobb formáját. Tétmeccs volt ugyan, hisz a harmadik helyért játszottak, de mégis levetkőzte ennek a súlyát, és nagyon szépen játszott.
Nagyon sűrű hétvége volt hajnali ébresztőkkel, meccsek közötti hosszú szünetekkel, sok sírással, de mégtöbb örömmel, fáradsággal és feszültségekkel, de mégis boldogsággal, és hosszú időre szóló élményekkel….
ANYA
Mindez képekben:
A csapat tagjai:
Kapusok: Hajdú Martin, Szakáll Péter
Középső sor: Sajti Levente, Büki Marcell, Pallag-Bozsák Róbert, Sümegi Richárd, Kovács Bálint, Jilling Levente, Schubert Dániel
Felső sor: Jilling Botond, Korpa András, Szakáll Csaba, Denk Marcell, Vén Bendegúz
Edzők: Árkovics Bálint, Bedő Botond
