Egy hosszú, közel 5 órás autóút után megérkeztünk végre a torna helyszínére.
Troy Detroit-tól 37 km-re lévő nagyon kedves amerikai kisváros megszámlálhatatlan amerikai zászlóval.
Hiába volt hosszú az út, cseppet sem unatkoztunk. Szinte végig láttunk házakat. Hol hatalmas felhőkarcolók, hol 1-2 házból álló farmok, és sok gyár látványa tárult elénk.
Pár mérföldenként lehetett kihajtani az autópályáról, ott pedig a nagyáruháztól kezdve a rengeteg étkezdéig minden egy helyen.
A pálya mellett nagyon kellemes pihenő nagy (lenyírt fűvű) parkkal, padokkal, máshol játszótérrel, kutyafuttatóval. (kihelyetett zacskóadagolóval).
Itt két kisebb épület. Az egyik különböző automatákkal, a másik nagyon tiszta mosdóval. Mindkét helyen, ahol megálltunk 1 fős személyzetet láttunk, aki folyamatosan járta a két helyiséget, és megállás nélkül takarított.
Hatalmas autó volt alattunk, ami hihetetlen módon gyorsult, APA sokszor alig tudta megállni, hogy ne nyomja neki. De csak az előzésekkor próbálkozott, mert a 70 mérföldes sebességhatárt nemigen mertük átlépni. Hatalmas élmény egy ilyen autó.
Marcell jól viselte az út nagy részét, szerencsére aludt is egy keveset.
Még a szállodába érve is felszabadult volt, vidáman búvárkodott a fürdőkádban.
Azonban amint közeledett az első edzés időpontja, úgy tört rá az idegesség. Leginkább attól kezdett félni, hogy mennyivel lesznek nagyobbak nála a többiek, és persze attól, hogy hogyan fogja őket megérteni. Nem tudtam megnyugtatni. Egyetlen bíztatás, ami eszembe jutott, hogy az izgulás teljesen természetes dolog, az lenne baj, ha mindezt nem érezné. De tudom, ez csak közhely. De mit is mondhatnék ekkora változások közepette? Nagyobbak, idegen nyelven beszélnek… mi kell még?
Mondanom se kell, az izgalom rám is rámragadt.
Csak sodródtunk az árral bízva abban, hogy megnyugszik, mihelyt jégre lép.
APA folyamatosan a segítségére volt. Nagyon kedvesen fogadtak bennünket, ennek köszönhetően kezdett megnyugodni.
A jégen tolmács nélkül maradt ugyan, de elmutogatták neki a gyakorlatokat, így könnyen megértette.
Még feszülten ugyan, de már sokkal nyugodtabban jött le a jégről.
Többen megkérdezték, hogy Marcell mikor született, és meglepődtek, hogy 2008-asként a 2005-ösök között mennyire megállja a helyét.
Az első meccs délelőttjén bementünk Detroit-ba pár fénykép kedvéért, hisz ha már itt vagyunk, nem hagyhatjuk ki a Detroit Red Whings stadionja előtti Fehérvár AV19-es fotót sem.
A város gyönyörű! Legalábbis a belváros a hatalmas irodaépületekkel, a fejünk felett közlekedő villamossal, a Detroit folyóval, melynek túlpartjára majdnem sikerült egy téves kanyarnak köszönhetően átjutni. De nem kockáztattuk meg az átkelést, nem biztos, hogy Kanada ilyen könnyen fogadott volna minket. :)
Hisz a Detroit folyó túlpartja már Kanada.
Detroit:
Majd siettünk vissza Troy-ba, nehogy egy óriási dugó megakadályozza a tornán való részvételt.
Nem kockáztattunk.
Délután elérkezett az első meccs.
Marcell ismét nagyon izgult. Az első harmadot még ez az érzés uralta, aztán sikerült elengednie magát.
A második harmadtól már bejátszotta az egész pályát. Ha kellett, hátul maradt, ha kellett, akkor szerelt, de a korongszerzés, a támadás sem maradhatott el. Felszabadultan játszott, nyilván annak köszönhetően, hogy folyamatos dícséreteket, megerősítéseket kapott.
APA az edző kérésére ott maradt a kispadon tolmácsolni, így Marcell könnyebben megérthette az instrukciókat.
Rövid időn belül már center poszton játszhatott, ami azt is jelentette, hogy ő állt oda a bulikhoz, amik nagy részén el is hozta a korongot.
A meccsek kicsit másak, mint az eddig megszokottak. Itt már egész pályán játszanak, tilos felszabadítással, 5:5 felállással, bulikkal éss kiállításokkal. Mint a nagy csapatoknál. Ugyanúgy cserélnek is, talán ezt volt a legnehezebb Marcellnak megérteni. A buliknál is ugyanúgy zene szól.
A gyerekek figyelnek egymásra, nem durvák. Meccs végén még a másik csapatból is megveregették páran a sisakját, annyira tetszett nekik, hogy milyen ügyes ilyen pici létére.
A végére teljesen felszabadult. Vidáman jött le a jégről annak ellenére, hogy 10:2-re kikaptak. De hozzátartozik, hogy egy 13-14 évesekből álló összeszokott csapattal játszottak.
Mentünk is vissza a szállodába, mert másnap 2 meccs is vár ránk.
ANYA
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése