Végre... elérkezett az idő!

Az igazat megvallva a nyár nem a kedvenc évszakunk. Én még csak-csak elvagyok a melegbe, de a fiúk kimondottan szenvednek.
Tervezett programra csak akkor indulok velük útra, ha vagy légkondicionált helyre, vagy víz közelébe megyünk, hogy hűteni tudják magukat.

Utóbbival azonban Marcell nem igazán van kibékülve, mert még mindig fél a vízben. Ennek ellenére, vagy éppen ezért, olyan görcsösen szeretne megtanulni úszni, hogy a legutóbbi próbálkozásunkat is kudarcként élte meg. Alig tudtam megnyugtatni, hogy ne ragaszkodjon ehhez annyira, nem kell mindent tudnia. Próbáltam elmagyarázni, hogy attól még jól érezheti magát a vízben, ha rajta a karúszó, és nem ér vízbe a kis arca. ...de talán akkor kezdett kicsit megnyugodni, mikor elmondtam, hogy nekünk nem fontos, hogy tud-e úszni, vagy sem, attól mi még ugyanúgy szeretjük. Talán fél órába is beletelt, mire könnyektől ázott szemei kezdtek felszáradni.
Ezután APÁval visszamentek a vízbe, és immáron karúszóval büszkén felszerelkezve már felszabadultan tudott játszani. Tudom azonban, hogy ez az állapot nem végleges, mert egy következő alkalommal ugyanezt meg fogjuk ismételni, mint ahogy eddig mindig...
Azonban ha olyan programunk van ami szabad ég alatt, verőfényes napsütésben zajlik, ráadásul sok ember között, akkor az biztos, hogy szenvedés a számukra. Mindketten ingerültek, próbálják ugyan jól érezni magukat, de sokszor marakodnak, összevesznek. Ezt én sem tűrhetem szó nélkül, békítő jelleggel belefolyok ugyan, de magukkal sodornak.
Tehát a végeredmény minden esetben egy nagy családi káosz.
Így visszagondolva nem is értem, hogy miért nem volt számunkra egyértelmű, hogy Marcell hokis legyen. Hisz ott adott a jég, a hideg.
Emlékszem, tavaly nyáron, az első augusztusi szezonkezdésünkre, mikor először tapasztaltuk meg, milyen semmihez sem fogható élmény a hideg jégcsarnokból kijönni a 30 fokos melegbe. :)
Épp ezért alig vártuk, hogy végre idén is elérkezzen ez az időpont.

És itt van!

Végre tegnap megérkeztek az első edzések időpontjai!
Jövő hét elején még szárazedzéssel kezdünk, de a hét második felében már 3 egymást követő napon jeges edzés következik!
Annyira jó! Marcell már visszafelé számolja a napokat!


ANYA

Nyaralásra készülve

214. július 13. Vasárnap

Sajgó szívvel veszem tudomásul, hogy Marcell ma nyaralni megy.
A Nagymama már tegnap előtt megérkezett érte, de mégiscsak a mai nap az, amikor buszra szállnak és 165 kilométert utaznak. Mivel nincs közvetlen buszjárat a két település között, ezért átszállással kell menniük, ami ráadásul több, mint egy órás várakozást jelent Siófokon. Akárhogy számolom, a menetidőket is összeadva az út legalább 4,5 óra lesz. Busszal. Mikor még az alig több, mint 2 órás autóutat sem bírja ki anélkül, hogy közben számtalanszor meg ne kérdezné, hogy "messze vagyunk még?".
Aggódom, de a biztonság kedvéért gondosan feltöltve útra készen elcsomagolom a tabletet is.
Még a délelőtt folyamán letöltöttünk közösen egy új játékot rá. Mondanom se kell, hokis játékot. Gondoltam, biztos, ami biztos, legyen elég választási lehetőség rajta, nehogy az úton unatkozzon.
Már a telefonokon is próbálkoztunk hokis játékokkal, de valahogy mindig olyan gagyi, élvezhetetlen, egyszerű grafikájú programot találtunk. Gondoltam, most próbáljuk meg újra, hátha azóta van már jobb is.
És láss csodát!
Nagyon jó kis játékot találtunk, ahol valóban csapatok játszanak egymással, nem csak ide-oda lövögetik a korongot. Egy probléma van talán vele, hogy Marcell számára még kicsit bonyolult. De aztán APÁval nekifeküdtek, hogy megfejtsék a szabályokat. Na én ebbe már nem folytam bele, úgyhogy részleteket nem ismerek, de ebéd utánra Marcell már egyedül gyűrte a pályát.

Sajnos azért most is kiütközött a "veszíteni nem tudás" nála, amit duzzogás, ingerültség és sokszor sírás kísér.
-Nem baj fiam, tudod, minél többször veszítesz, annál jobb leszel. - próbáltam nyugtatni, és ő tovább gyűrte, nem adta fel. Szép apránként jött rá a játék lényegére.

Nyaralás alatt nem hiszem, hogy sokszor elő fogja venni, de mikor hazajön és ismét APÁval lesz, biztos vagyok benne, hogy újra belemerülnek.
Imádom, hogy ilyenkor annyira megértik egymást... :o))


ANYA

Marcell tervei

Marcell 6. születésnapjára tabletet kért.
- Tabletet? És mire szeretnéd használni? - kérdezem tőle.
- Hát... játszani, meg tanulni.
- És mit szeretnél tanulni rajta?
- Angolt, hogy majd Kanadában megértsenek.

Mert jó fél éve már, hogy Kanada, a kanadai hoki gondolata beégett Marcell fejébe, vagy talán a szívébe. Nem telik el úgy nap, hogy ne hozná szóba ez irányú terveit. Akkor ugyanis egy magyar-kanadai öregfiú meccs alkalmával a vendég játékosok teljesen lenyűgözték. Kedvességükkel, ajándékaikkal, amivel a kis hokis-palántáknak készültek.
Valóban lenyűgözőek voltak, de hozzáteszem gyorsan, azért a mi csapatunk győzött :)

A meccsen Marcell edzői, Sofron Árpád és Sofron Attila is ragyogóan játszott, ami egyértelmű bizonyság a picik számára, ezek után talán még jobban felnéznek tanítóikra.

- Nem kell még neked tablet kicsim, majd talán ha iskolás leszel.

De persze mint igazi rossz szülők, amit Marcell kigondol és szeretne, azt megteremtjük.
APÁval közösen átrágtuk a dolgot és úgy döntöttünk, szülinapra ugyan nem kapja meg - csak hogy megtapasztalja milyen az, ha nem hullik az ölébe azonnal -, de az óvodás ballagására (20 nappal a szülinapja után) megvesszük neki.

Felkészültem rá, hogy mekkora meglepetés lesz, hiszen nem számít rá, hogy ballagásra ajándékot kap. Ezért nagyon izgatottan nyújtottam át neki a csomagot, vártam, a kitörő lelkesedést.

Erre Marcell az ajándék csomagolását látva csak ennyit mondott:

- Ja igen, a tablet.

Szinte lefagytam, nem is tudtam, mit mondjak. De azért látszott arcán a határtalan öröm, ahogy kézbe vette a gépet.

Keresztanyával...

Napokkal később, megkérdeztem tőle, hogy mi tetszett legjobban a ballagásban, mire ő csak ennyit válaszolt: a tablet :)

A játékok mellett természetesen az angol oktatóprogram sem hiányozhat.

Minap töltöttünk le rá egy léghokis játékost, amellyel nagy örömmel játszik. Sok köze nincs ugyan a hokihoz, de nagyon jó szolgálatot tesz arra, hogy megtanulja a korong irányváltoztatásait egy-egy akadály révén. Élvezi, mikor páros játékban legyőzi APÁt, és bosszankodik, mikor elveszít egy-egy játszmát.

Hát mi így fordítottuk hasznunkra a tabletet.

ANYA