Féltettem Marcellt a hosszú úttól, hisz mégiscsak egy majd' 2 órás utazásról volt szó.
Mikor a nagymamához megyünk hasonló távolságra, akkor is a végére már alig bír megülni a fenekén.
Bíztam benne, hogy ezúttal a társaság miatt gyorsan elrepül az idő, és nem jut eszébe unatkozni.
Mi autóval kicsit korábban értünk , mint a busz, de nem sokkal. Még szinte kihalt volt a parkoló, csak pár fehérvári hokis szülő várakozott a csemetékre.
Mikor a busz megérkezett a gyerekekkel, még alig volt más csapat a helyszínen.
Gyorsan bepakoltunk piciny öltözőnkbe, majd jöhetett a bemelegítés. Szép idő volt, ezért a jégcsarnok melletti területen kellőképp bemelegedhettek. Előkerült egy labda is, és a nagyokat utánozva elkezdtek körbe tengózni.
Marcell is nagyon izgatott volt, ugrált örömében, várta a labdát, de amikor az felé vette az irányt, azonnal úgy helyezkedett, hogy véletlenül se kelljen beleérnie. Tény ami tény, félt a labdától. Nevettem is rajta, mert ha belegondolok, hogy APA eredeti tervei szerint most éppen fociznia kellene, igencsak bajba lenne.
Gyorsan készítettem róla pár fényképet, majd hagytam is, hogy a bemelegítés további részén ne zavarjam meg őt ... mert folyton kinézett rám ...
A képen: Halmai Marci, Nagy Roli, Sélley Dávid, Sümegi Ricsi, Kovács Bálint, Büki Marcell, Hajdú Martin, Denk Marcell
APÁnak igaz volt. Marcell Mini tornán teljesen másképp viselkedik, mint a saját korosztályában. Közel sem annyira feszült, inkább nagyobb benne a várakozás, a bizonyítási vágy.
Az első meccset megszámlálhatatlan góllal, nagy fölénnyel nyerték, mi azonban nem voltunk elégedettek Marcell teljesítményével. A többi meccséhez viszonyítva és ismerve, hogy mire képes, ez nagyon gyenge volt. Értem én, hogy egy gyengébb csapat nem kihívás, de azért álljunk meg egy pillanatra. Nagy álmokkal, nagy tervekkel készül az életre, és közben belefér egy ilyen gyenge teljesítmény?
- Mi volt ez kicsim? - kérdeztem, és abban a pillanatban tudta, hogy nem teljesített megfelelően - Ez a játék nem elég ám Amerikába! - folytattam, és éreztem, hogy kicsit keményebb vagyok vele a kelleténél. De ki mondja meg neki, ha nem én? Egyedül tőlem fogadja el a kemény kritikát.
Sírt ugyan, de pontosan tudta, mire is gondolok. Hogy honnan tudom? A következő meccsekből és az az utáni, ezúttal elégedett öröméből.
A két barát bemelegítés közben - Szakáll Petivel
 |
| Sorára várva... |
 |
| A tökéletes helyezkedés |
 |
| Az edzők öröme Képen Láday András vezetőedző, Pukli Máté edző |
A második meccset a Vasas ellen elvesztették ugyan, de az Újpest és a MAC csapata ellen olyan szépen játszott, hogy azt bármelyik 9 éves megirigyelhette volna. Sorra jöttek a gyönyörű cselek, a "táncoltatás" - így neveztem el, mikor oda-vissza húzza a korongot amíg az ellenfél már követni sem tudja, majd villámgyors tempóval előre tör. Ezúttal még a gól sem maradt el.
- Na igen fiam, ez már gyönyörű volt! - és látom, ahogy a dicsérettől elönti a büszkeség - Tudod Te, hogy mit kell játszani! - és mindhárman elégedetten öleltük egymást.Tudom, és hiszem, hogy ez a hozzáállás vezeti őt a megfelelő úton előre még akkor is, ha időnként főként a külvilág számára ez keménynek tűnik.
Ezúttal a jégkorong a cél, de alakulhatott volna másképp is az életünk, akkor is ugyanígy gondolnám.
 |
| A megérdemelt jutalom |
Mint ahogy várható volt, nagyon kevés gyerek tudott ilyen hirtelen eljönni, ezért András bácsi (Láday András vezetőedző) is könnyebben tudott egyénileg figyelni rájuk. Tartalmas edzés volt.
Utána azonban siettünk haza házi feladatot írni, mert 6 órakor újra a jégen kellett lenni. A hétvégi szupermini "A" torna névsorába szerepeltünk ezért a szuerminis edzővel, Botival történt korábbi megbeszélésünk alapján - miszerint torna előtt egy-egy edzésre feltétlen menjünk - mindenképp ott kellett lennünk.
Edzés végén szülői értekezletet tartottak, hogy megbeszéljék a torna részleteit, mert ezúttal mi voltunk a házigazdák.
Értekezletre APA ment, én pedig vártam kicsi fiamat a jégről, hogy átöltözhessünk.
- Anya! Maradhatok Minin? - kérdezte lelkesen.
- Biztos, kicsim? Ez már a harmadik edzésed ma!
- Igen, biztos! - válaszolta, és kérdőn nézett rám.
- Na jó, rendben. De akkor ígérd meg, hogy a holnapi edzést kihagyjuk.
- Rendben! - válaszolta rövid gondolkodás után.
(Mondanom se kell, egy-két szülőtől a gúnyos megjegyzés nem maradhatott el. "Nem lesz kicsit sok?" - kérdezték odavetve.)
2015.03.28 Szupermini Torna, Ifj. Ocskay Gábor Jégcsarnok, Székesfehérvár
A torna reggelén időben érkeztünk a csarnokba, hisz az ilyenkor megszokott szendvicskészítés nem maradhatott el. Mint minden tornán, így nálunk is a vendéglátó csapat szülei készülnek a csapatok fogadására.
A tavalyi évhez hasonlóan APA támogatást kért a szabadbattyáni Família Pékségtől, amit ezúttal is köszönünk. Így 20 kg kenyérrel felszerelkezve elsők között kellett megérkeznünk, hisz kenyér nélkül nincs szendvics.
Az előkészületek jó ütemben és hangulatban zajlottak, így mire a csapatok megérkeztek, készen is voltunk a fogadásukra.
Gyors bemelegítés és öltözés után kezdődtek is a meccsek.
Lopva oda-odanéztem a pályára, hogy lássam kicsit Marcellt, de még várt rám az oklevelek megírása, hisz ebben a korban minden csapat, minden gyerek megérdemli a jutalmat.
A tornára Marcell mentora is kilátogatott.
Így a szezon vége felé felgyorsultak az események, és kihasználva a tavaszi szünet adta szabadidőt, több jégidőt kaphattak a kisebb korosztályok is. Következő hétvégén a Kaposvárra készülő Mini csapat névsorába nem szerepeltünk, de azt követően a szintén hazai pályán megrendezésre kerülő Mini "A" tornán már igen.
2015.04.11 Mini A Torna, Ifj. Ocskay Gábor Jégcsarnok, Székesfehérvár
A szokásos menetrend: szendvicskészítés, gyerekeknek bemelegítés, öltözés és már kezdődhetett is a Torna.
Marcell a 4. sorba kapott helyet. Az első pillanattól kezdve teljes erejéből hajtott, nagyon szépen játszott. Mégis sírva jött le a jégről. Öleltem, vigasztaltam, de keservesen sírt.
- Mi a baj? - kérdezte András aggódva.
- Nem lőttem gólt! - szipogta Marcell
- Ugyan, nem az a fontos! Jól játszottál. - jött az edzői vigasz.
A négy meccs során a gól elmaradt. Rengeteg helyzete, rengeteg korongszerzése és sok gólpassza ellenére ezúttal nem sikerül a kapuba lőnie.
Azonban ahogy játszott, azt öröm volt nézni. Nem várta tétlenül a korongot, bátran és kitartóan ment az akár egy fejjel nagyobb ellenfelekre is. Palánkra szorította őket, és nem egyszer sikerült is győztesen, koronggal kijönni ezekből a helyzetekből. Nem félt előre törni akkor sem, mikor egyszerre hárman mentek rá.
Ismét bebizonyította, hogy helye van a Mini csapatban.
ANYA
