A csarnok rendkívül kellemes és gyerekbarát.
A nagy váróterembe sok-sok asztal székekkel a beszélgetéshez, nagy, kényelmes, süppedős fotelek a pihenéshez (miközben az ember várja a gyerek edzésének végét), büfé, konditerem az emeleten, korikölcsönző, ATM, rengeteg, de tényleg rengeteg cukor-, rágó-, chips-, és játékautomata, egy külön helyiségben játékgépek, hokis felszerelések boltja, és persze 4 jégpálya.
A csarnok közvetlen közelében szurkolói bolt, ahol többek között Detroit Red Wings csapatának ereklyéi találhatóak és sok-sok étterem, ahol a hokisok külön kedvezményeket kaphatnak.
Minden a pénzről szól, csak másképp csomagolva. Itt a legfontosabb, hogy a gyerek is, és a szülő is jól érezze magát. És ha jól érzi magát, máskor is szívesen visszajön. És ha visszajár, akkor sokkal többet költ, mint egyszeri alkalommal. Ezért az árak sincsenek elszállva, és megéri sok kedvezményt adni. Egyszerű, mint a pofon. Hosszútávon gondolkodnak.
Marcell hamar felszabadult. Barátokat talált, akik nagyon kedvesek voltak vele. Vagy mert pici, vagy mert külföldi, vagy mert jól játszik, de lehet, hogy csak úgy, minden indok nélkül fogadták be.
Mikor meccs után beléptünk az étterembe, a többiek már ott ültek az asztalnál. Ahogy megláttak minket, Marcellt azonnal maguk közé hívták. Igazán megható volt.
A tornát a 3. helyen zártuk. Érmet ugyan nem kaptunk, mert itt csak az első helyezett csapatnak jár ünneplés (annak azonban rendesen megadják a módját), de így is sok-sok értékes ajándékot kaptunk. Baseball sapkát, rövidnadrágot, pulcsit, frizbit, hátizsákot, mind-mind OneHockey felirattal.
Hisz Marcell mostantól visszavonhatatlanul a OneHockey Elite Team tagja.
Büszke rá, és természetesen mi is azok vagyunk!
Hazautazás előtt még egy csodás napot tölthettünk a Banham családdal.
Délelőtt golfautóval bejártuk a környéket ámulatba ejtő házak között, majd Cincinnati-be egy strandolás a város felett, és belvárosi séta következett. Szívtuk magunk az élményt, hogy sokáig emlékezhessünk rá.
Már értem azt a sok amerika-rajongót!
Másnap fájó szívvel ugyan, de élményekkel telve búcsút vettünk.
Még el sem hagytuk Amerikát, Washingtonba vártuk a csatlakozást , mikor e-mail érkezett Franky-től. Megírta, hogy a OneHockey-nál mindenki a fiúnkról beszél, és cikket szeretnének róla írni…
Alig hazaártünk, a következő levél már Sebastian Fortier-től, a OneHockey tulajdonosától és vezetőjétől jött, miszerint Marcell a hétvégi teljesítése alapján végérvényesen bekerült a OneHockey Orange Team csapatába immár a saját korosztályába, és szeretettel várják a következő tornára Pennsylvania-ba…
Nekünk pedig ez a következő kihívás. De tudjuk, meg kell oldanunk bármi történjék is. Hisz Marcellnak ott a helye...
ANYA
Gratulálunk így tovább.Sok sikert. Burian család.
VálaszTörlés