Keservesen sírt, mikor az iskolához értem.
Beesett szemekkel, meleg homlokkal közölte:
- Anya, nem érdekel mi ez, nekem akkor is mennem kell holnap!
- Szó sem lehet róla, kicsim! Lázasan nem mehetsz jégre! Ráadásul ez nem csak egy meccs, hanem egy 3 napos torna. Ki tudja, milyen szövődményei lehetnek.
- De nekem mennem kell! - erősködött
- Értsd meg! Nem mehetsz! Az egészséged fontosabb!
- Anya, muszáj! Számítanak rám! Ott kell lennem!
Erre az öntudatra az anyai szív is enyhülni látszik. De nem. Mégsem. Ez csak egy pillanatnyi megingás. Keménynek kell lennem. Hiszen nincs jól. Napok óta lappangott benne valami, éreztem. De reménykedtünk, hogy a sok vitamin hatására legalább a torna végéig nem jön ki rajta semmilyen betegség. Annak ellenére reménykedtünk, hogy ebben az időszakban ezt eddig még egyik évben sem sikerült megúsznunk.
Nagyon fontos hétvége várt rá, nagy nyomást tettek a vállára. Az edzők elsősorban tőle várták a minél jobb helyezést.
Tisztában voltam vele, mennyire fontos ez az esemény mind az Akadémiának, mind a csapatnak, mind pedig Marcellnak.
Miért történik ez velünk?
Ráadásul APA is előző nap érkezett haza. 2 hónapig nem látták egymást, mindkettőjüknek nagyon fontos volt, hogy itt legyen erre a hétvégére.
És most a rengeteg készülődés és várakozás ellenére dugába dőlni látszik minden.
Miért kell ekkora döntés elé állnom? Nem merem én ezt felvállalni. Értem én a dolog fontosságát, hogyne érteném. De az egészsége mégiscsak fontosabb.
Azonban a betegségtől beesett, az aggódástól kisírt szemek látványa iszonyú fájdalommal töltött el.
Mit tegyek? Nem vagyok képes ekkora döntést felvállalni. De akkor mi legyen? Igen - villant be -, a háziorvos délután rendel. Micsoda mázli. Igen, döntsön az orvos. Ha ő engedi, akkor én is nyugodtabb leszek.
Ettől az ötlettől Marcell is nagyon izgatott lett. Szereti a doktor bácsit, ő biztos megengedi, hogy játsszon. Annyira biztos volt ebben, hogy meg is nyugodott, mire odaértünk.
Épp időben, rendelési idő vége előtt pár perccel érkeztünk. Az ijedtség jóval nagyobbnak bizonyult, mint a valódi probléma, de azért az orvos is feltételekhez kötötte az engedélyét.
Marcell azonban még ebben a helyzetben is képes volt alkudozni.
- Ne szóljunk az edzőknek. - kérte
- Tudniuk kell kicsim, hogy nem vagy teljesen jól. - válaszoltam
- Nem, anya! Nem akarom, hogy ez miatt másképp bánjanak velem! Nem szólunk.
- Rendben. - válaszoltam megadóan - De én döntök. Ha nem vagy jól, nem játszol tovább.
Hogy a betegségtől-e, vagy az amúgy is intenzív terheléstől, a 3 nap és 10 lejátszott meccs hihetetlen szélsőséges érzelmi hullámzásokkal tarkítottra sikeredett.
2 meccstől eltekintve szépen, kiegyensúlyozottan játszott. Nem látszott rajta a betegség, tartotta magát. Én is csak a szemében láttam, és az étvágytalanságából következtettem. Bár utóbbi megszokott nála ekkora nyomás terhe alatt is.
Egy panasz sem hagyta el a száját. Én is csak messziről lestem, látok-e rajta változást, mert nem akartam az örökös kérdéseimmel terhelni.
A Vasas csapata ellen Marcell góljaival 2:0-ra vezettünk, majd szerencsétlen fordulatnak köszönhetően 5:2-re kikaptunk.
A budapesti MAC elleni meccs nagyon szorosnak bizonyult, de Marcell 4 góljával végül sikerült 5:4-re győztesként kikerülni a csatából.
Érzelmileg a legmegterhelőbb meccsnek azonban Dunaújváros csapata, a DAB elleni párharc bizonyult. Tényleg érezhető volt-e egy kívülálló számára is, vagy csak én láttam rajta, de már a jégre lépés pillanatában sűrű érzelmek ültek az arcára.
Először nem is értettem, hisz eddig mindig nagyon várták Márkkal az egymás elleni meccset, de ez most más volt. Valamiért más volt. Az egész meccs alatt éreztem rajta egy pillanatnyi megingást barátja kapuja előtt.
Nagyon szoros meccs volt. Mindkét csapatban rendkívüli erővel küzdöttek a gyerekek. Az edzőkön is látszott a különösen felfokozott hangulat. Mindkét csapat győzni akart.
Marcell végül kétszer talált Márk mögé a kapuba, de az utolsó percben már veszni látszott minden. A DAB 5:4-re vezetett ekkor az Ifj. Ocskay Gábor Jégkorong Akadémia csapata ellen. Mindössze 3 másodperccel a vége előtt Marcell még megkerülte a kaput és egy úgynevezett úttörőgóllal betessékelte a korongot a hálóba. Hihetetlen élmény volt. Utolsó másodperces gól! Az egész csapat ujjongott.
Igaz, hogy ez egy döntetlen eredményt jelentett, de a döntetlen nem vereség. A döntetlen egyértelműen mutatja, hogy két hasonló képességekkel rendelkező csapat mérte össze tudását. Kiegyenlítetten. A végső eredményhirdetés is ezt igazolta, hisz ez a két csapat egymást követte a ranglistán. Hatalmas küzdelem volt mindenki részéről.
Marcell érzelmei igencsak szélsőséges utat jártak be.
A meccs végén, már átöltözve félrehívott. Nem szólt, csak hozzám bújt. Felültünk kettesben a lelátóra és az éppen zajló egyik meccset néztük. Nem emlékszem ki játszott. Nem is volt fontos. Majd felállt, és szép lassan elindult. Hátranézett, és szemével kérte, menjek vele. Követtem. Sétáltunk.
Fél óra telt el, mire láttam, hogy arca kisimul, megnyugszik.
- Most már megyek játszani. - mondta, és már ott sem volt mellettem.
Én csak leültem a legközelebbi székre és lassan potyogtak a könnyeim.
Később az edző úgy nyilatkozott, hogy sokáig egyik legemlékezetesebb meccsként marad meg emlékeiben az a rendkívüli küzdelem.
Hát nekünk is...
A meccs utáni első találkozás Márkkal igen visszafogottra sikeredett. Mindkettőjük arcára némi szomorúság ült, de egy gyors ölelés, és egymásra mosolygás után szavak nélkül zajlott a bocsánatkérés és megbocsájtás. Ki tudja, hogy játszanak-e még valaha együtt, vagy egymás ellen, de az biztos, hogy barátságuk ezúttal egy jelentős mérföldkőhöz érkezett. És kitűnőre vizsgázott.
A másik érzelmileg megterhelő meccs a cseh Trnava csapata ellen zajlott.
De ezúttal az érzelmek a düh és a tehetetlenség irányába hajlottak. Marcell is, mint a legtöbb ember nem teljesít jól, amikor ideges. Ráadásul 9 évesen még nem tudja mindezt kordában tartani.
9 évesen? Hisz sokszor felnőttként is lehetetlen.
Bírói döntések sorozata is az ellenfél javára dőltek, hisz a Marcellra ráállított játékosok durvaságára adott reakciója miatt többnyire őt bűntették. És minél jobban felhúzta magát ezen, annál szigorúbb ítéletek következtek. Mígnem egyszer csak a bíró leküldte őt a pályáról.
Olyan villámgyorsan történt mindez, hogy követni sem tudtam.
Pár nap elteltével, mikor kérdeztem őt az érzéseiről a Trnava elleni meccs kapcsán, még mindig a bíró döntését nehezményezte. Nem értette, hogy lehet bíró az, aki ilyen igazságtalan.
Kemény, küzdelmes hétvége után a nemzetközi mezőny 20 induló csapata közül a 12. helyen végzett az Ifj. Ocskay Gábor Jégkorong Akadémia U10 csapata. Nagyon elfáradtak, de az utolsó másodpercekig kitartóan küzdöttek a céljukért.
Marcell 10 meccsen 19 gólt lőtt. Kétszer lett a meccs legjobb játékosa, majd végül a torna zárásakor a csapat legjobbjának járó kupát is ő vehette kézbe.
Természetesen másnap első dolgunk volt a doktor bácsinál látogatást tenni, hogy elújságoljuk az eredményeket. Egy gyors vizsgálat után a biztonság kedvéért 3 nap pihenőt írt elő számára. Szükség is volt rá, hisz nem csak a betegséget, de ezt a hihetetlen erőket felemésztő küzdelmet is ki kellett pihennie.
Anya
Köszönet a képekért Méder Henreitt fotográfusnak! HenArtPhoto.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése